Reform nélkül nem megy

Vége a szünetnek, ismét ülésezik a parlament. Ez alkalomból Gyurcsány Ferenc nagyszabású beszédben értékeli a helyzetet - ám arról nincs hírünk, hogy súlyosabb bejelentésekkel készülne megdobogtatni a polgárok szívét.

Az Országgyűlésben amúgy a - már így is hosszú - késlekedés ellenére sem választják meg az új alkotmánybírókat. December óta semmi sem történt: azaz annyi mégis, hogy akkor az MSZP nem volt hajlandó három helyett két személyről dönteni - noha esetükben eljutottak a konszenzusig -, most meg a Fidesz akadékoskodik. Alkotmánybíróink tehát nem lesznek, de új kultuszminiszterünk igen: Bozóki András ma esküszik.

Az már látszik, hogy minden ellenkező elképzeléssel szemben nem az ügynökügyekről szólhat tavasszal a belpolitika - akkor sem, ha sorra bukkannak elő, tűnnek el és változnak meg az előterjesztések, illetve mulatságos listák kerülnek a netre -, hanem az adókról. A kormány és az ellenzék is tudja, ebben a kérdésben kell domborítani, az embereket a zsebük tartalmán keresztül lehet megfogni. Ráadásul a gazdasági szereplők kedvére is muszáj tenni valamit. A Fidesz egyelőre a családi adózással kampányol - nem lepődnénk meg, ha előbb-utóbb feltűnnének a szótárukban holmi egykulcsos variációk -, a kormány meg adóreform-bizottságot alakított.

Egyelőre úgy tűnik, a testület nagy lendületet vesz, az viszont jóval később derül ki, milyen eredményeket hozhat az akarás. Reformok nélkül nem megy - mondják egyre többen és egyre hangosabban. Két út van, és egyik sem garancia a győzelemre. Az egyik, hogy belevágnak - és nyer az ország, de bukhat a koalíció. A másik, hogy az érdemi korrekciók elmaradnak - Magyarország meg lemarad. (GA)