Részsiker
Az utóbbi időben több alkalommal meggyőződhettünk róla, hogy tőlünk nyugatra nem nagyon szeretik a mellébeszélést. Különös vehemenciával fogadják például, amikor az ígérgetésekről, vállalásokról kiderül, hogy még csak szándékában sem állt az illetőnek betartani azokat. Folyton ez a fránya teljesítményelvű megközelítés, semmi jó kis magyaros "mutyizás".
Ez kivételesen most nem a hazai kormányzat költségvetési konszolidáció területén elért elkeserítő eredményeiről jutott eszembe, hanem egy jó példáról. A fél éve tartó erőteljes dezinflációnak köszönhetően immár van olyan maastrichti kritérium, amelyben nem vagyunk sereghajtók az eurózónába igyekvők között. Sőt, ezen a területen még a konvergenciaprogramban vállaltak teljesülését sem fenyegeti komolyabb veszély, úgyhogy nem kell méltatlan hazudozásokba, szánalmas magyarázkodásokba belemenni.
Az infláció elleni küzdelem utóbbi szűk négy éve sikertörténet, dacára a sok-sok mellékzöngének. Sőt, éppen az teszi azzá, hogy időnként kifejezett törekvés volt az árak újbóli elszabadítására - további hosszú évekre biztosítva ezzel a választási ciklusokban való vergődést. Sikertörténet azért, mert eközben jelentős inflációs várakozást sikerült megtörni, illetve megakadályozni újbóli felépülését, és azért is, mert - dacára minden ellenkező híresztelésnek - komolyabb reálgazdasági áldozat nélkül valósult meg.
Az inflációcsökkentés hatására érzékelhetően megnőtt a jegybank respektje: egy külföldi kommentár tegnap egyenesen úgy fogalmazott, hogy a gazdaságpolitikai főszereplők között nyilvánvalóan meglévő súlyos koordinációs hibák ellenére imponáló a jegybank teljesítménye. Tanulság: lehet pocsék a kommunikáció, ha a teljesítmény elfogadható, a hitelesség is növekedhet. Ha viszont a produktum gyengécske, legalább mondjunk igazat.
