Több lábra állítható foglalkoztatás

A nonprofit, vagyis a harmadik szektor már régóta hangoztatja: háromlábúvá kell alakítani a hazai foglalkoztatáspolitikát. A kormányzat és a munkaadók mellett aktívan bővíthetnék a civilek is a munkaerőpiacot. A megváltozott munkaképességűek álláshoz jutását segítők mellett azon foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek fajsúlya is növekedhetne, amelyek a közel négyszázezer, regisztrációban szereplő, munkára alkalmas, ámde nem kész embernek segítenének.

A foglalkoztatáspolitika feltétlenül nyerne a több lábon állással. Például új munkaadókat, hiszen a hazai nonprofit szektor komoly foglalkoztatási potenciált rejt. A főállásban foglalkoztatottak létszáma 2003-ban meghaladta a 63 ezer főt. A nonprofit szektor elszántságát és tettrekészségét bizonyítja, hogy az önkéntes segítők száma megközelíti a 400 ezer főt, az általuk teljesített 34 millió munkaóra pedig 16 ezer főállású foglalkoztatott munkaidejének felel meg. Több kutató úgy véli, egy-két év múlva a hazai diplomás munkaerőpiacon jelentkező túlkínálat potenciális felvevőpiaca lehet a harmadik szektor. Jelenleg is tucatnyi felsőfokú végzettségű munkatársat keresnek itthon a civilek; többek között pályázatírót, pályázati elszámolót, fordítót, lobbistát és szociális munkást is.

Nemrég az egyik nagyfoglalkoztató személyzeti igazgatója elmondta, pályáztak volna a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz arra a támogatásra, amely többek között a hajléktalanok munkavállalását segítette. Ahhoz, hogy többüket alkalmazzák, egyetlen kérésük volt: a hajléktalanok tisztán, munkára alkalmasan érkezzenek dolgozni. A kiíró ebben nem tudott segíteni, ezért a nagyfoglalkoztató megkereste a civil szervezetek egyikét. A gond csak az volt, hogy mire sikerült egyeztetni, megtervezni, megszervezni a részleteket, a pályázati pénz elfogyott. Egy több lábra állított foglalkoztatáspolitikával mindez nem történhetett volna meg, az együttműködés ugyanis rutinná válhat a három szereplő között. A hazai munkaerőpiac olyan innovatív terephez jutna a nonprofit szektor aktivizálásával, ahol laboratóriumi keretek között lehet új foglalkoztatási ötleteket kipróbálni. Olyanokat is, melyeket nagyban rizikós lenne tesztelni.

A civil szervezetek a munkaügyi tárca terveit is segíthetnék, miszerint olyan helyi humánerőforrás-térképek készülnének, amelyek a kereslet-kínálat arányait mutatnák be. A szociális gazdaságban jártas nonprofitok a kínálati oldalt több aspektusból is feltérképezhetnék, például életkor, képzettség, munkára való alkalmasság szempontjából, sőt ösztönzési javaslatot is tehetnének, hogyan lehet motiválni a munkaerőpiacra történő visszatérést.

Ha már az ösztönzésnél tartunk, egy németalföldi példa precedensértékű lehet. A holland munkaügyi központ csak abban az esetben folyósít segélyt, ha az állástalan hetente több alkalommal önkéntes munkát vállal egy civil szervezeten keresztül. A munkanélkülinek így jóval kevesebb ideje marad arra, hogy a feketegazdaság szereplőjévé váljon. A demoralizáltság is kevesebb holland munkanélkülin uralkodik el, hiszen az önkéntesség biztosítja számukra a munkavégzés lehetőségét, erősíti a tudatot, hogy szükség van rájuk, nem utolsósorban hozzájárulnak a harmadik szektor fejlődéséhez.

Nálunk is van még hová fejlődniük a civileknek. Igaz, jó lenne, ha mindez nem az állami források terhére történne, sokkal inkább az uniós pénzek, a vállalati támogatások segítségével bővülnének. Bár a több mint 53 ezer hazai szervezet 2003-as bevétele meghaladta a 731 milliárd forintot, ennek ellenére az 500 ezer forintnál kisebb bevételű szervezetek aránya még mindig 45 százalék körüli. A civilek többsége nem profitorientált, a pénzek többségét visszaforgatják működésükre, új nonprofit projektek megvalósításához, épp ezért a társadalmi bizalom is nagyobb velük szemben. Miért ne lehetne erre a bizalomra építve azokon is segíteni, akik már feladták, hogy valaha is legális részesei lehetnek a munkaerőpiacnak?

Bár itthon is vannak jó példák a kormányzat és a civilek, illetve a vállalkozások és a civilek összehangolt munkájára, a "háromlábú" együttműködés még billeg. Szervezeti kereteik bővítése, a profibb működés, uniós pályázati lehetőségeik kiaknázása mellett arra is szükségük van a hazai civileknek, hogy a másik két "láb", a kormányzat és a versenyszféra komolyabban vegye őket.