A baljóslatú csúcs
Nagy meglepetés lenne, ha valami igazán átütővel tudnának előrukkolni az EU állam- és kormányfői a holnap kezdődő csúcson, amelyet ismét (miként immár öt éve minden márciusban) az uniós gazdasági versenyképesség javításának szentelnek. A közhangulat ugyanis a kulcsállamokban távolról sem ideális a reformokhoz.
Franciaországban például a legújabb felmérés szerint többségbe kerültek az EU-alkotmány ellenzői. Ez azért fontos, mert ha a május 29-i népszavazáson a franciák elvetik az alkotmányszerződést, akkor az többé még annyit sem ér, mint a papír, amire kinyomtatták. Ez pedig igen súlyos csapás lenne lélektanilag (még ha technikailag továbbra is pont ugyanolyan jól működne tovább az EU, mint korábban), s ezért érthető lesz, ha a következő hetekben Chirac elnök és csapata mindent megtesz majd annak érdekében, hogy ne "hergelje" uniós ügyekben a választókat. Például a közgazdasági szempontból olyannyira szükséges liberális reformokkal.
Németországban jobbnak tűnik a helyzet, de csak első pillantásra. Igaz, hogy a versenyképességi reformok előkelő helyen vannak a belpolitikai napirenden, de úgy tűnik, ezek a németek fejében kimerülnek a nyereségadó csökkentésében. Ez helyes és szükséges lépés, ám önmagában édeskevés. Amit meg ezen túl tervezgetnek, azok nevetségesen apró ügyek a probléma nagyságához képest (például a lakásfelújítás hitelkedvezménye). Az igazán nagy ügyekről senki nem beszél: fel sem merül például, hogy megvonják a bőkezű lakbértámogatást a munkanélküliektől, márpedig hasonló lépések nélkül nehéz elképzelni, miért akarnának a németek tömegesen viszszamenni dolgozni. (UGy)
