A józanság diadala
A népszavazás témakörének megértéséhez tudni kell, hogy a Dunaferr Rt. - pontosabban a volt Dunai Vasmű - megszületése óta, mintegy 50 esztendeje a saját alaptevékenységéhez szükséges energiafelhasználás során keletkezett "hulladékhő" adja az alapját a város távhőellátásának. Az energiaracionalitás jegyében a vas- és acélgyártás során keletkező nagy mennyiségű "hulladékhő" hasznosítására számos hőigényes ipari tevékenység is települt a térségbe, például a papírgyártás.
A sajátos magyar piacgazdálkodás, de legfőképpen a napjainkra kiépült támogatási rendszer nagy dicsőségére időközben felmerült és a megvalósítás útjára lépett egy olyan erőmű-beruházás, amely a kétségtelenül korszerű, környezetkímélő és az adott érvényes támogatási rendszerben igen nagy profittal kecsegtető megoldással váltaná fel az eddig működő rendszert. Kétségtelen, hogy a kapcsolt villamos energiát és hőt együttesen szolgáltató gázmotorrendszer a mai ismert technikák közül az egyik leghatékonyabb, amelynek elterjedését az EU-direktívák széleskörűen propagálják az egyes országokban, így Magyarországon is jelentős támogatásban részesítik. Nálunk a kapcsoltan termelt energiára kötelező átvételi előírás érvényes, az átvételi ár pedig igen kedvező, legalábbis a valós ráfordításokhoz képest. Magyarországon a korszerű és hatékony kapcsolt, ezen belül a gázmotoros technológia igen gyorsan tért hódított, jelenleg a hazai villamosenergia-termelés mintegy 18 százalékát állítják elő kapcsolt módon.
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben a gázmotoros kapcsolt villamosenergia-termelés és hőszolgáltatás ilyen gazdaságos megoldás, akkor Dunaújváros esetében miért vetődik fel ennek a megoldásnak a teljes célszerűtlensége, irracionalitása.
Az egyik alapvető szempont, hogy a kapcsolt gázmotoros megoldás előnyös gazdasági és környezeti hatásai csak akkor érvényesülhetnek, ha a villamosenergia-termelés mellett valós hőigényeket elégít ki. Dunaújváros esetében pedig erről szó sincs, hiszen egy meglévő viszonylag olcsó hulladékhőre alapozó szolgáltatás kiváltását eredményezné. A gázmotoros fejlesztés után a gázfogyasztás jelentősen nőne, de a Dunaferr Rt. energiafogyasztása lényegében változatlan maradna. A negatívum nemcsak az, hogy a Dunaferr Rt. bevétele esetleg egymilliárd forinttal csökkenne, de romlana versenyképessége, amely pedig mind az export, mind a foglalkoztatás lehetőségeit szűkítené. Makrogazdasági szinten a lassúbb növekedés, helyi szinten pedig a foglalkoztatás és a lakossági jövedelmek sínylenék meg a tervezett szolgáltatásváltást.
A másik probléma, hogy a kapcsolt gázmotoros megoldás ugyan valóban környezetkímélő technológia sok más megoldással szemben, de Dunaújváros esetében mindenképpen többlet-környezetterhelést jelentene, miután a Dunaferr Rt. káros kibocsátásait a térségnek továbbra is el kellene szenvednie, sőt.
Az egy külön probléma - amely üzleti és helyi szinten nem igazán érzékelhető -, hogy nemzetgazdasági kitekintésben a villamosenergia-igények napi, heti és éves periódusban rendkívüli mértékben ingadoznak: a legmagasabb csúcsidei fogyasztásnak csak mintegy fele, harmada a legalacsonyabb fogyasztási szint. Így nagyon gyakran előfordul, hogy a legolcsóbb atomerőművet vissza kell terhelni, miközben a gázmotoros villamos energiát magas áron kötelezően át kell venni. A villamosenergia-rendszer egészét tekintve tehát az üzemi szintű gazdaságosság és a nemzetgazdasági racionalitás nagyon is eltérő.
A dunaújvárosi népszavazás többféle tanulság leszűrésére is lehetőséget nyújt. Egyrészt, hogy a torz és nehezen átlátható gazdasági érdekek ellenére is jól működik a lakosság józan ítélőképessége - a szavazók 97 százaléka nemet mondott a beruházás megvalósítására. Másrészt, hogy az állami beavatkozás, jelen esetben a kapcsolt energiaszolgáltatás támogatásának kialakult rendszere hamis, a nemzetgazdasági érdekekkel ellentétes üzleti törekvéseket ösztönöz. Miután a piacgazdaságban az egyedi állami beavatkozás nem igazán piackonform megoldás, elkerülhetetlen az adott területen érvényesülő állami támogatási rendszer olyan átalakítása, amely az üzleti szereplők törekvéseit, gazdasági érdekeit a nemzetgazdasági racionalitás alapján alakítja.
