Alma és körte

Nominális adatok helyett ezért használunk reálértékeket két időszak GDP-növekedésének vagy keresetemelkedésének összevetésénél, tehát a nominális adatokat korrigáljuk az inflációval. Két ország életszínvonalának öszszemérésekor sem egyszerűen a valutaárfolyamok révén kiszámított vásárlóerőt használjuk, hanem korrigáljuk azokat az adott nemzeti valutáért ténylegesen kapható javakkal, tehát vásárlóerő-paritást használunk. Az euróövezetbe tartozó gazdaságok esetében sem elégszünk meg azzal, hogy mindenhol azonos a valutaárfolyam, hiszen azonos a pénz és a kamatláb, de országonként más az infláció és az egységnyi bérköltség alakulása, s ez alaposan módosítja a reál effektív árfolyamokat. A kamatláb is más az eurózóna különböző országaiban, hiszen az EKB azonos alapkamata mellett az eltérő infláció eltérő reálkamatokhoz vezet. A gazdaságpolitikában is tilos két eltérő időszakot azonos mércével mérni. Az 1929-1933-as világgazdasági válságot követően Keynes és Roosevelt bizonyították, hogy elégtelen kereslet esetén más gazdaságpolitikát szükséges alkalmazni, mint vágtató konjunktúra idején. A Bush-kormányzat 2001 és 2003 között olyan anticiklikus gazdaságpolitikát használt - 1700 milliárd dolláros adócsökkentés, a Fed-alapkamat történelmi mélypontra való mérséklése, két háború indítása -, amely az 1993-2000 közötti konjunktúrában értelmetlen lett volna.

A hazai közgazdasági életben ma sokan gondolják úgy, hogy az 1993-1995 és a 2001-2003 közötti időszak rokon abban, hogy letértünk az egészséges fejlődés útjáról, mert mindkét időszakban a fogyasztás megugrása miatt romlott el az egyensúly. Akkor a Bokros-program vezette ki az országot a válságból, és ma is valami hasonlóra lenne szükség. Tévedés, sőt bűnbeesés: az almát nem hasonlíthatjuk össze a körtével. 1994 elejétől már csökkent az import és nőtt az export, és 1994. III. negyedévében már az export halmozott növekedése kiegyenlítette az import halmozott bővülését. Ezzel az 1993 elejétől romló külkereskedelmi és fizetési mérleg önmagától rendbe jött volna. 1993-ban részben azért romlott el a külkereskedelmi és fizetési mérleg, mert az orosz-magyar pénzügyi egyezmény keretében ekkor számolták el a 28 darab MiG-29-es katonai repülőgép beszerzését, amely egyszeri tételként rontotta az 1993-as mérleget. A másik ok az volt, hogy - a korábbi privatizációs és zöldmezős külföldi működőtőke-beruházási döntések következtében - 1993-ban megugrott a beruházási célú import, ezért alakult ki a riasztó méretű deficit. 1994-ben azért érhette be az export halmozott bővülése az importot, mert nem volt már MiG-29-es elszámolás, és a külföldi beruházások termőre fordultak: megindult az export. A Bokros-program 1995. márciusban történő indulásakor tehát már megszűntek a program okai. A Bokros-program indoklásaként azt hallottuk, hogy a fogyasztás megugrása miatt romlott el 1993-1994-ben az egyensúly. A tény azonban az, hogy miközben 1994-ben 7,2 százalékkal bővültek a reálkeresetek, addig a fogyasztás csökkent, 0,3 százalékkal. Az 1993-as katonai beszerzést a közösségi fogyasztás soron számolták el, és 1994-ben nem nőtt, hanem csökkent a fogyasztás: ennyit a diagnózisról. A Bokros-program valójában visszafogta az exportot, és lökést adott az importnak, mert az infláció megugrása - 1995-ben 18 százalékról 29-re -, a kereslet radikális csökkenése - 1995-1996-ban a reálkeresetek 18 százalékkal mérséklődtek - és a banki hitelkeretek szűkítése miatt zuhantak a beruházások.

Miközben 1993-1996 között világgazdasági konjunktúra volt, addig 2001- 2003 között dekonjunktúra, sőt receszszió, a két időszak gazdaságpolitikáját már csak ezért sem jogos azonos mércével mérni. 1997 és 2002 közepe között a halmozott GDP-növekedés és a halmozott reálkereset-bővülés megegyezett egymással, tehát 2002 közepéig közgazdaságilag értelmetlen arról beszélni, hogy az egyensúly a teljesítményt meghaladó jövedelemkiáramlás miatt romlott el. Az Orbán-kormány első három évében - 1998 közepe és 2001 közepe között - a GDP-növekedés jelentősen meghaladta a reálkeresetek bővülését, majd 2001 közepe és 2002 közepe között megugrott a reálkeresetek növekedése. 2002. III. negyedévéig azonban az 1997-2002 közötti időszak teljes GDP-növekedése és reálkereset bővülése egyensúlyban volt egymással. 2002 őszén az új kormány teljesítette megalapozatlan jövedelmi ígéreteit, az eredmény ismert.

Az alma és a körte tehát nem azonos.