Barroso száz napja

A mindenkori Európai Bizottságot leginkább három dolgon keresztül szokás mérni: hogyan tudta kifelé eladni magát, hogyan pozicionálja magát abban a közegben, amelyben a dolgát végzi és mennyire hiteles belső forrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy érdemben hasson a folyamatokra.

A Barroso-bizottság az egyik leggyengébb osztályzatot eddig az első megméretésnél kapta. Ahogy mondani szokás: egyelőre "alig van rajta a térképen". Az elnök mentségére legyen mondva, hogy a külső kommunikáció nehézségeinek az első perctől kezdve tudatában volt. Nem véletlen, hogy az "első elnökhelyettes" tiszte éppen a kommunikáció, s hogy Walström asszony tavaly július óta keresi azt a témát, amellyel tartósan be lehet kerülni a köztudatba. Született is már egy "kommunikációs stratégia", csak éppen az egész még túlságosan is fogatlan.

Erről persze a jelen bizottság csak részben tehet. A látványos nagy projektek korszaka (átmenetileg?) lezárult. "Könnyű" volt Delors-nak feltűnést keltenie a tagországokat egységes piacba gyúró programjával, vagy Santernak a közös pénz nem kevésbé történelmi jelentőségű előkészítésével. Ebből még Prodinak is jutott valami, miközben ő meg kiteljesíthette "Európai újraegyesítését". Mi több: ha marginális szereplőként is, de Prodiék részt vehettek valahol az unió első leendő alkotmányának a kihordásában is. Csupa jól kommunikálható, látványos projekt.

Barrosónak ebből mind nem jutott - csak a pangó gazdaság, a halódó lisszaboni program, meg az emberek növekvő bizalmatlansága a közbiztonság romlását, a környezet rombolását látva. Valahol logikus, sőt, felelős válasz az új bizottság részéről, hogy akkor ők viszont nagy projektek helyett éppen mindezekkel akarnak főként foglalkozni. Csakhogy ha mindezt szlogenesítik - "prosperitás, szolidaritás, biztonság" -, az eredményből pont az a romantikus, fantáziákat megmozgató erő hiányzik, amely a közös pénz programjában még megvolt. Végül is valahol ezek miatt alapították már a közös piacot is. Mi bennük az új?! Hogy eddig hiányosan valósultak meg? Nos, ettől még nem fognak hirtelen a zászlaja alá gyülekezni az emberek. Azaz a kommunikációs deficit e ponton zavaróan gyöngít egyelőre a Barroso-csapat "eladhatóságán".

Ez azért is baj, mert a második tétel - a folyamatokban való pozicionáltság - szempontjából nem közömbös a testület (el)ismertsége, támogatottsága sem. Egyelőre mindenesetre e téren is felemás a bizonyítvány. Kezdve ott, hogy Barroso már induláskor majdnem belebukott csapatának európai parlamenti elfogadtatásába, amit csak részben lehet a tagokat jelölő országokra kenni. Igenis szerepe volt ebben a bizottság, az EP és a tagállami háromszögön belüli viszonylatok hibás felmérésének is. Az elnök azóta láthatóan sokkal óvatosabb a parlamenttel, de azért sokszor kibújik a szög a zsákból, hogy ugyanis az eurohonatyák felé főként retorikát használ, míg az igazi támogatást a tagországoknál keresi.

E mögött persze nem lehet vitatni a tényleges erőviszonyok reális felmérését sem. Ám mindez azzal is jár, hogy a sokfelé való óvatos manőverezés sokszor arctalanná teszi a testületet. Elvezetve oda, hogy durva leegyszerűsítéssel azt lehet mondani: jogalkotásban az új bizottság eddig csak egyetlen nagyobb horderejű ügy kapcsán exponálta magát, de abban sem merész újításával, hanem "rugalmasságával" - midőn úgy döntött, hogy "átdolgozzák" az előző testület által asztalra tett irányelvjavaslatot a szolgáltatások piacának liberalizálásáról.

És végül, ami a belső erőforrásokat illeti: veterán, vezető beosztású bizottsági tisztviselők privát beszélgetéseken némileg fanyalogva úgy jellemzik a Barroso-csapatot, hogy annak tagjait többnyire úgymond nem lebegi körül a "biztosi aura"? Az átütő, európai léptékű meggyőződés és kezdeményező erő. Csak hát az az igazság, hogy sokat elvárni az első száz napban sejthetően még e téren szabad a legkevésbé. Miként az egyik ilyen kritikus maga is elismerte: "Tudják, mi volt itt a Delors-bizottság első hónapjaiban?! Zűrzavar és fejetlenség!" Azaz e téren még minden lehet. S ha valóban lesz, az persze automatikusan sokat javíthat a másik két osztályzaton is. Addig is ténykérdés, hogy az első száz napból egyelőre ennyire futotta.