Jövőkép és adóreform

Azokban a közép- és kelet-európai országokban léptek a radikális adóreform útjára, ahol a demokrácia működésén még átütnek a korábbi tekintélyelvű politikai rendszerek jellemzői. Ez nem véletlen, mert a radikális adóreform nem feltétlenül érdeke a társadalom többségének, különösen a szavazó középosztálynak. Ha szavazni kellene arról, hogy az alacsonyabb adókulcsokért cserébe lemondanak-e az adókedvezményekről, akkor a középosztály bizony nemmel szavazna, mert a kedvezmények zöme hozzá kerül.

Az új piacgazdaságok adórendszerének közös jellemzője, hogy létrejött egy csendes megállapodás a mindenkori kormányok és a társadalom között. A kormányok eltűrik, hogy az adózást kikerülő gazdaság a GDP 30-70 százalékát hozza létre, cserében a társadalom nem bünteti azokat a pártokat, amelyek megígérik, majd nem teljesítik átfogó adóreformra vonatkozó programjukat. Magyarországon is ez a helyzet, a GDP mintegy 30-35 százaléka jön az adózást kikerülő szektorból, és a vállalkozások csak az ötödik helyre teszik az adórendszer átalakítását a legfontosabbnak tekintett kormányzati lépések között. A 2004-es magyar GDP-ből 6-7 ezer milliárdos gazdasági teljesítmény után nem fizettek be mintegy háromezermilliárdnyi adót, jelentős részét azért, mert ha valóban be kellett volna fizetni, akkor nem is jött volna létre az adott GDP. Ezt a rejtett és torz konszenzust támadja most meg a szlovák, a román és a többi adóreform: lépni kell, de merre, mit és mikor?

2005. március végére áll össze a változtatások első csomagja, működik a kormány és az üzleti szektor képviselőiből felálló adóreform-bizottság, és akár még ebben az évben sor kerülhet egy adó- és bürokráciakönnyítő csomag bevezetésére. Ez jó hír, de lehetne jobb is. Úgy vágtunk bele az adóreform munkájába, hogy nem tisztáztunk néhány alapvető kérdést, ezért könnyen lehet kommunikációs lufi a munkából. 1988-ban, az első adóreformnál a nyugati piacgazdaság volt a jövőképünk. Most nincs jövőképünk, nem tűztük ki az alapvető célokat, és nem fogalmaztuk meg a stratégiát. Van képünk a kiinduló helyzetről, és taktikai lépések felé megyünk, de a kettő között hiányzik a jövőkép, célok, stratégia hármasa. Miért van szükség jövőképre, amikor már túl vagyunk a piaci átmeneten?

Szemben 1988-cal, most nem a tervgazdaság és a piacgazdaság között kell választanunk, hanem a piacgazdaság különböző modelljei között. Más az angolszász, a skandináv, a nyugat-európai szociális piacgazdaság, a mediterrán és az új közép- és kelet-európai kistigrisek modellje: jövőképet kell választani. A skandináv modell választása esetén aligha van mód jelentős adócsökkentésre, a nyugat-európai szociális piacgazdaság már nem a legvonzóbb modell, és a mediterránnál jobbat szeretnénk. A szomszédos kistigrisek újat alkotnak, de igazi mintájuk az angolszász piacgazdaság, mögötte a nyugat-európainál nagyobb jövedelmi és vagyoni különbségekkel működő társadalmi szerkezet, valamint a tömegdemokrácia helyére lépő, az elit által irányított politikai modell. Melyiket szeressük, melyiket választhatjuk? E választás után lehet a költségvetés bevételi és kiadási oldalára egyaránt kiterjedő államháztartási reformra vállalkozni. A mai munka kizárólag a bevételi oldallal foglalkozik, ezért elvileg sem jöhet ki belőle egy államháztartási reform. Tegyük hozzá: szerencsére, mert a jövő magyar társadalmi és gazdasági modelljére vonatkozó jövőkép nélkül ez igen kockázatos lenne.

A jövőkép után célokat is kell választani. Nem elég azt mondani, hogy versenyképes adórendszert szeretnénk, nagyobb stabilitást, alacsonyabb adókat, kisebb bürokráciát, hanem számszerűsíteni is kell a célokat. Ha ismerjük a jövőképből előlépő államot, így a nagy elosztórendszerek működését és forrásigényét, akkor - például - 2010-re már számszerű célokat tűzhetünk ki az adóreform számára: enélkül aligha. Jövőkép és célok birtokában alkothatunk stratégiát, ma ezzel sem rendelkezünk. Politikai konszenzussal vágunk bele, vagy a kormány és ellenzék kommunikációs küzdelmére bízzuk a dolgot? Társadalmi konszenzust keresünk, vagy csak üzletit? Egyszeri, vagy lépcsőzetes reformot indítunk-e? Először kérdezni kell, és a válaszok ismeretében dönthetünk arról, hogy milyen is legyen az új magyar adórendszer.