Merre tovább, forint?
Az utóbbi napok szokásosnál nagyobb árfolyam-ingadozása és a befektetői környezet változása kapcsán egyre gyakrabban találgatják a piaci szereplők, hogy milyen forint-euró kurzusra számíthatunk a következő hónapokban. A napokban megjelenő külföldi elemzői kommentárok összességében azt sugallják, hogy 15-20 forintos gyengülést vár a piac. Érdemes azonban óvatosan kezelni a véleményeket, már csak azért is, mert a legszélesebb körű elemzői felmérés legutóbbi eredményei között például nyoma sincs ilyen nézetnek.
Ennek ellenére azért érezhetően jelen vannak a komoly gyengülést hangoztatók a piacon, ám mindenféle hatás nélkül. Köztudott, hogy gyakran a pozíció határozza meg a véleményt: sokkal szívesebben kiált valaki farkast, ha nyerhet vele. Így születhetnek például "forintalert"-ek, melyek a csökkenő reálkamat és a sok forró tőke (finoman szólva is vitatható) érveivel próbálja meggyőzni kollégáit a forgatókönyv nagy valószínűségéről. Pedig a forint helyzete nem azon múlik, hogy néhány spekulatív befektető megindul-e vagy sem. Inkább azon, hogy a hosszú távra befektetők a jelenlegi passzivitásból melyik irányba mozdulnak el. Ám ha ezek a konvergenciajátékosok megelégelik a gazdaságpolitika gyenge elkötelezettségét az euró bevezetése iránt, akkor nem az lesz a kérdés, hogy 255 vagy 265, hanem hogy megfogja-e a gyenge sávszél az árfolyamot.
Talán ezt is szem előtt tartotta az a külföldi elemző, aki dicséretes óvatossággal fogalmazott a minap egy konferencián. Mint elmondta, tavalyi jóslata a forintgyengülésről nem vált valóra, így most már több szcenáriót is elképzelhetőnek tart. Létezik olyan közgazdasági modell is, mely szerint a 245-ös kurzus hosszú távon fenntartható egyensúlyi pályát jelent. Ehhez azonban - tesszük hozzá - felelős gazdaságpolitika kell.
