Szappanopera a Malévval

Meglepődni nincs okunk, az történt, amit vártunk, várhattunk. Résen volt a vagyonkezelő és - nem elítélhető módon - kevésnek találta a Malévért ígért potom 150-200 millió forintot. Sebaj, most majd egyenként próbálkozik a jelöltekkel, hátha felsrófolhatja az árat és ráveheti a cégeket, hogy a 36 milliárd forintos tartozás egy részét is átvállalják.

Majd bolondok lesznek! Alátámasztotta ezt az orosz pályázóval folytatott minapi beszélgetésem is. A szibériai vezérigazgató egyértelművé tette, hogy nem a Malév adóssága, hanem a piacai kellenek. Ettől persze még átvehet néhány milliárdot, de ez egyetlen célt szolgál: begyalogolni az EU-ba úgy, hogy még nagyobb forgalmat generáljon saját hálózatára.

Miért ódzkodnak a jelöltek a magasabb vételártól? Egyrészt taktikai okból. Minden tárgyalástechnikai tankönyvben benne van ugyanis, hogy az ajánlati ársáv alsó végéről kell indulni, s legfeljebb a közepén megállni. Másrészt ha magasabbra lövik be a sávot, azzal túlértékelnék a Malévet, ezt nem indokolja sem piaci, sem pénzügyi helyzete. A cél tehát a lehető legolcsóbban hozzájutni az alaptevékenységet végző Malév-maghoz, a kiszolgáló ágazatokat pedig minél előbb kapun kívül tudni. A "terheitől" ily módon megszabadított Malév talán versenyképes lehet abban az öldöklő küzdelemben, amely manapság Európában is zajlik.

Természetesen bárki lesz is az új tulajdonos - ha egyáltalán lesz -, a botkormányt nemrégen megragadó Gönci- Hónig párostól is azt várja, hogy végre a valóban neki való pozícióba navigálja a vállalatot. Ez pedig nem a fapad. Egy ráhordó szerepet elvállaló, de regionális hálózatát folyamatosan bővítő és a gépeit gyorsabban forgató társaság lehet a fő cél.

Biztos tovább kell húzni a nadrágszíjat, folytatni kell a takarékossági programot, de az előremenekülést is. Az április végén megérkező utolsó új Boeing és az eddig jött 17 segít ebben, ugyanis évi 1,5-2 milliárd forinttal csökkenti a karbantartási és üzemeltetési számlát. Tartani kell az állásokat az árversenyben, talán ez lesz a legnehezebb. Pénz kellene, de sürgősen, márpedig egyik vevőjelölt sem ígért alaptőke-emelést és más pénzügyi manővert sem, amellyel hoszszú távon finanszírozhatnák az egyre alacsonyabb árakat.

Örvendetes ugyanakkor, hogy a Malév fiatalosabb marketingre váltott, és ráhajtott a tizen-huszonévesekre. A vevőkör szélesítésével azonban nem járt együtt - legalábbis nem olyan látványosan - az őket elérő eszközök bővülése, illetve hatékonyságának javítása. A nyár végén talán kiderül, hogy mennyire célzott a reklámköltés, az első három hónap ugyanis nem mérvadó, még ha helyenként több hirdetést lehetett látni-hallani a hagyományosan lanyha téli hónapokban.

Van azért itt egy kérdés, amely aprónak tűnik, de fontos lehet: miért nem tud megegyezni a Malév a Magyar Turizmus (MT) Rt.-vel a kölcsönös marketingről, miért van az, hogy ez az állami turisztikai szervezet a Malév egyik közvetett versenytársát segítette azzal, hogy a Miss Europe címet kapott magyar szépség arcképét a versenytárs gépeire festették az ő támogatásával. Állítólag az MT Rt. képtelen az alkura. Ha ez nem így lenne, már régen közös irodákban ülnének a két cég külföldi képviselői, és együtt terelnék a sok száz ezer külföldit Magyarországra, ám erről nem lehetett hallani.

Az a benyomásom, hogy a kormány - akárcsak összes elődje - ebben az esetben sem lép közbe kellő határozottsággal, noha mindkét cég a saját gyermeke. Mintha hagyná szép lassan elenyészni a céget. De csak annyira, hogy két év múlva kiírhassa az újabb privatizációs pályázatot, s folytatódhasson a Malév-szappanopera.