Túszmentési abszurd
Nehéz napok elé néz az olasz miniszterelnök: vagy belpolitikai vihart vállal, vagy a nagy szövetségessel, az USA-val kerül nézeteltérésbe. A tét az olaszok iraki szerepvállalásának fenntartása azután, hogy amerikai katonák egy Bagdad környéki ellenőrző pontnál tüzet nyitottak arra a járműre, amelyben a frissen kiszabadult olasz túsz és titkosszolgálati kísérői tartottak a repülőtérre, s egy olasz tisztet meg is öltek.
Mint villanófénynél, egy pillanatra felsejlettek az Irakban uralkodó zűrzavar kontúrjai. Rejtő Jenő tollára kívánkozónak lehetne mondani a történteket, ha nem tragédiába torkollt volna a fejetlenség. Mégis: lehet, hogy az olasz titkosszolgálat magánakciót hajt végre a megszállt Irakban? Az elvben amerikai irányítás alatt álló megszálló gépezet fő titokgazdáinak nincs tudomásuk egy kollegiális szerv tevékenységéről? Vagy elfelejtették utasítani az őrszemélyzetet? Vagy tényleg a bögyükben volt az olasz újságírónő? Mert Giuliana Sgrena elrablói állítólag azt találták neki mondani, "az amerikaiak nem szeretnék, hogy visszatérj". Egyáltalán felmerülhet, hogy hitelt adjunk a túszejtők szavainak? Sőt: inkább nekik higgyünk, mint hivatalos nyilatkozóknak?
A kérdésekre aligha lesznek válaszok, mert azok túl messzire és túl mélyre vezetnének. A vizsgálatok gondosan meg fognak maradni a felszínen, vagy ahhoz nagyon közel. George Bush amerikai elnök már bocsánatot kért Silvio Berlusconitól, aki ettől függetlenül és az ellenzékre is tekintettel, azért csak bekérette az amerikai nagykövetet; a római külügy pedig felszólította az olaszokat, hogy lehetőség szerint ne utazzanak Irakba. Mindenki teszi a dolgát, a villanófény kialudt. (SzH)
