A cseh normalitás

Egyetlen dolog bizonyosnak látszik Csehországban: a politikai bizonytalanság nem árt a gazdaságnak. Az köszöni, jól van, az idén valószínűleg megismétli a tavalyi négyszázalékos GDP-bővülést, amely az export és a külföldi befektetések növekedésének volt köszönhető.

Igaz, már kong a vészharang, hogy ebben az évben nagyon visszaesnek a külföldi beruházások. Tavaly csaknem megduplázódtak a 2003. évi külföldi befektetések, és mintegy ötmilliárd dollárra emelkedtek; ám az idén januárban a tavalyi első hónapnak csak a tíz százaléka áramlott be. A főstatisztikus szerint viszont évi ötmilliárd dollár tarthatja csak szinten a GDP növekedési ütemét. Biztatóbbnak tűnik a külkereskedelem helyzete: az idén lesz először exporttöbblet. Vagyis kivédték az EU-csatlakozás sokkját, amelytől pedig féltek. Persze vannak gondok is: túl magas a tízszázalékos munkanélküliség, az EU-átlaghoz alulról közelítő eladósodottság.

Sajátos módon a gondok között nem szerepelnek a politikai természetűek: a szinte állandó kormányválság, a miniszterelnöknek hivatali ideje alatt keletkezett vagyona, felesége kétes üzleti tevékenysége. Annál, hogy a szociáldemokrata vezetésű kormány kétpártira olvadt, és múlt pénteken csak a kommunisták tartózkodásának segítségével úszta meg a parlamentben a bizalmi szavazási bukást, fontosabb, hogy a Toyota-Peugeot-Citroën Kolín melletti új autógyára megkezdte a termelést, amelyből rövidesen kivitelre is jut. És mintha Stanislav Gross kormányfőt is jobban érdekelné a maradék támogató Szabadság Unió kormányban maradásánál az, hogy sikerül-e 3,5 milliárd dollárért eladni Cesky Telecom 51,1 százalékát. Ezt lehet normális életnek nevezni. (SzH)