A demokrácia otthon kezdődik

Az amerikai kormányzat méltatta a szaúdi helyhatósági választásokat, de mi van a nőkkel, főleg a szavazati jogukkal? Üdvözölte Venezuela demokratikusan megválasztott elnökének megbuktatását (ha ugyan részt nem vett benne), egyúttal folytatja a pakisztáni katonai diktátor támogatását. Bírálja Vlagyimir Putyin orosz elnököt, de csak azt követően, hogy az fellép az üzleti érdekeltségek ellen. Aggályait hangoztatja az orosz médiakoncentrációval szemben, de hallgat, ha ugyanez történik Olaszországban.

A képmutatás további jeleként a Bush-kormányzat - önmagában helyesen - hangoztatja a választások fontosságát, amely nélkül a demokrácia elképzelhetetlen. A demokrácia azonban több a rendszeresen tartott szavazásoknál, mert a választások által adott legitimáció nagyban függ a lakosságnak a folyamatba vetett bizalmától. Márpedig ebben a tekintetben az utóbbi két amerikai választás aligha szolgálhat modellként a világ számára.

A korábbi amerikai elnök, Jimmy Carter - akinek egy atlantai központja figyeli a választásokat világszerte - legutóbb kérdéseket vetett fel arról, hogy vajon a legutóbb Amerikában tartott voksolás megfelel-e azoknak a normáknak, amelyekhez az Egyesült Államoknak ragaszkodnia kell. Míg az előző elnök, Bill Clinton arra törekedett, hogy minden szavazásra jogosult regisztráltassa magát, a republikánusok ez elé éppen akadályokat akartak gördíteni. A modern technológia lehetővé teszi, hogy a szavazógépek használatának maradjon nyoma a papíron, több állam ennek ellenére sem tette meg ezt.

Az állampolgárok a választásokon túlmenően akkor tudják ellenőrizni a kormányt, ha megfelelő információ birtokában vannak. Az ismeretek hozzáférhetőségét szavatoló jogok éppen azért fontosak, mert a kormányok szeretnek titkolózva, felügyelet nélkül tevékenykedni. Nehéz elképzelni egy olyan dolgozó munkába állítását, akinek megengedik, hogy ne tájékoztassa a foglalkoztatóját arról, mit csinál. A politikusok az állampolgárokért dolgoznak, akiknek joguk van tudni, hogy mit tesz az alkalmazottjuk.

Az állampolgároknak joguk van tudni, miként költik el a pénzüket, és kit kérnek fel tanácsadásra a politika alakításához. Joguk van tudni, hogy az olajpolitikát vajon nem az Enron és az olajtársaságok alakítják-e. Joguk van tudni, hogy Amerika és a világ miért lett félrevezetve az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó állításokkal.

A kutatásaim arra irányultak, hogy az információs aszimmetria milyen hatást gyakorol a gazdaság működésére. A pontos információ hiánya azonban a politikai folyamatban is ugyanolyan - ha nem súlyosabb - következményekkel jár. Ennek egyik legdrámaibb példáját az iraki háború elindítását célzó döntés adta. Az időskorúak gyógyellátását szolgáló Medicare program keretében nyújtott gyógyszertámogatás önmagában jó döntés lehet.

Az azonban már puszta pocsékolás, hogy a kormány korlátozva van a gyógyszergyártókkal folytatandó tárgyalásaiban. Ráadásul semmi sem indokolja, hogy a program költségeiről nagyban torzított információt közöljenek: az összes kiadás várhatóan eléri az 1100 milliárd dollárt a következő tíz év során, amely háromszorosa az eredeti előirányzatnak.

Ma a Bush-kormányzat dezinformációs kampányt folytat az állami nyugdíjrendszer fenyegető válságáról. Miközben valamit tényleg tenni kell, a probléma valós nagysága korántsem vetíti előre egy válság árnyékát. Éppen ellenkezőleg, a 2001-2003 közötti adócsökkentések egy töredékének felhasználásával a rendszert a következő 75 évre szilárd alapokra lehetett volna helyezni.

A jó informálódáshoz nemcsak az ismeret megszerzésének, hanem elmondásának joga is hozzátartozik. Vannak - mint láttuk - jogos panaszok az orosz televíziós műsorszórás változatosságát illetően, a Bush-kormányzat ugyanakkor nem ellenezte az amerikai távközlési hatóság törekvéseit, hogy gyengítsék a médiakoncentráció útjában álló törvényeket.

A demokrácia megköveteli az egyének jogainak tiszteletben tartását, mert ennek hiányában mindenki joga sérül. Bush alatt ennek ellenére aláásták a habeas corpus néven ismert jogelvet, amely szerint az állam által - például Guantanamón - fogva tartottaknak joguk van jogi felülvizsgálat iránti igényre. Szerencsére az amerikai bíróságok értik ezt az elvet és - bár megkésve, de - kényszerítik a kormányt a szabály tiszteletben tartására.

Végezetül mit ér a választójog egy minimális életszínvonalra való - az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában lefektetett - jog nélkül? Ahol a lakosság nagyobbik hányada a létfenntartási szint alatt él, ott könnyű szavazatokat vásárolni. A Bush-kormányzat ennek ellenére csak egyetlen, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot ismer el, amellyel a gyógyszergyárak érdekeit a halálos betegségekkel sújtottak elébe helyezi.

Az amerikai demokráciát a világ nagy része irigyli, és jó dolog, hogy a Bush-kormányzat ezt erővel terjeszti. A kormányzat azonban jóval hitelesebb és sikeresebb lenne, ha otthon jobban körülnézne, és széles körű vitát nyitna arról, hogy mit is jelent valójában a demokrácia.