Elmozdulás az instabilitás felé
Az Európai Unió gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa (Ecofin) nemrég jelentősen módosította a stabilitási és növekedési paktum meghatározó elemét képező 3 százalékos államháztartásihiány-szabályt. A módosítás elsősorban azokat a kibúvókat érinti, amikor elfogadható a 3 százalékos deficitplafon túllépése. A korábban is meglévő váratlan negatív sokkok mellett az új szabály szerint a deficit meghaladhatja a 3 százalékos küszöböt, ha figyelembe veszik az EU-befizetés nettó egyenlegét, a szerkezeti reformok fiskális és bizonyos kiadások (pl. beruházások, k+f kiadások) hatását.
A stabilitási és növekedési paktum módosítása mögötti érvek elsősorban a lassú gazdasági növekedéssel, a kedvezőtlen ciklikus hatásokkal vannak összefüggésben. A gazdasági növekedés üteme rövid és középtávon egyaránt borúlátóan alakul az euróövezetben, a növekedést gyorsítani hivatott szerkezeti reformok is csak lassan vagy egyáltalán nem valósulnak meg. Az euróövezet szintjén kedvezőtlen termelékenységi dinamika mellett a szerkezeti problémák, nehezen leépíthető jóléti állam és öregedő társadalom teremtette addicionális fiskális terhek is a szabályok módosítására ösztökélték az Ecofint. A változás mögött meghúzódtak a korábban alkalmazott deficitkritériumot érintő kritikák is: a 3 százalékos küszöb nem ciklikusan kiigazított mutató, ezért nem különítette el megfelelően a ciklikus folyamatokból, illetve az autonóm fiskális politikából eredő hatásokat, és prociklikus jellegű volt.
Miközben a korábban alkalmazott kritériummal kapcsolatos kifogások részben jogosak voltak, a módosítás káros következményekkel jár rövid és különösen középtávon. Rövid távon az államadósság-dinamika, a kiadások növekedése, a gazdaságok ciklikus helyzete és szerkezeti problémái mellett sem várható, hogy könnyebbé válik a fiskális szempontból nehéz helyzetben lévő gazdaságok (többek között Német- és Olaszország) helyzete.
A stabilitási és növekedési paktum módosítása azonban elsősorban középtávú problémákat és kérdőjeleket vet fel. Egyrészt egyre elfogadottabbak a közgazdászok és a gazdaságpolitikusok között is a szabály alapú fiskális politika előnyei, amelyek különösen erőteljesen érvényesülnek egy centralizált monetáris és 12 autonóm költségvetési politikával rendelkező monetáris unióban. Ezzel kapcsolatosan a változás fő problémája, hogy a szabály alapú fiskális politikával szemben nagyobb teret ad a diszkrecionális, rövid távú szempontok által vezérelt költségvetési politikának, bővíti a számviteli trükkök alkalmazásának kereteit, csökkenti a fiskális átláthatóság mértékét.
A diszkrecionális jelleg előtérbe kerülése, a számviteli trükkök szélesebb körű alkalmazása, a fiskális politika korlátozottabb elszámoltathatósága miatt a szabályok változtatásának lehetnek középtávú kedvezőtlen makrogazdasági hatásai. A költségek az inflációs nyomás erősödésében, az euró volatilitásának felerősödésében, a fegyelmezetlen fiskális politikákból eredő kamat- és tőkeáramlási hatásokban nyilvánulnak meg. A hiánycél fellazítása csökkenti a szerkezeti és államháztartási reformok iránti elkötelezettséget is: ez az euróövezet potenciális növekedési ütemét csökkenti. A változás így a paktum nevével ellentétben sem a stabilitást, sem a növekedést nem szolgálja.
A változással kapcsolatos további probléma, hogy bünteti azokat a gazdaságokat, amelyek eddig betartották a kritériumot, és többek között államháztartási és szerkezeti reformokkal próbálták a hiányt csökkenteni, és implicite jutalmazza a kritériumokat nem teljesítő gazdaságokat. Ez a káros szelekció tovább csökkenti bármilyen jövőben alkalmazható szabály hitelességét, korlátozza a gazdaságpolitika eltökéltségét a szabályok betartására.
Harmadrészt a változások nem küszöbölik ki a korábbi problémákat: nem lesz kevésbé prociklikus az új szabály, nem lesz a fiskális politika időhorizontja hosszabb távú, nem növekszik a szabályt megsértőkkel szemben alkalmazható szankció hitelessége. Nem véletlen, az Európai Központi Bank egyik fő válasza a szabályok változtatására az volt, hogy kifejezte abbéli reményét: a paktum szabályait (ezen belül különösen a visszatartó erővel bíró szankciókat) a jövőben következetesen betartják. Ez azonban inkább egy diszkrecionális jellegű óhaj, semmint hitelesen számon kérhető javaslat volt a jegybank részéről.
