Határok és korlátok: hogyan működik az energiapiac?
Az európai villamosenergia-rendszerek rendszerirányítóinak szervezete, az UCTE alapelve szerint minden energiarendszernek képesnek kell lennie önállóan ellátni a fogyasztóit. Az egyes energiarendszereket öszszekötő távvezetéki kapacitásokat a stabil üzem és a szomszédok közötti kisegítés érdekében építették ki. Az európai villamosenergia-iparnak a piaci, liberalizált modellre történő átállítása után lehetővé vált a kereskedők számára, hogy a legolcsóbb villanyt Európában bárhonnan beszerezzék. Ezek a források azonban gyakran a fogyasztótól távol vannak, így a szükséges szállítások által megnövekedtek az energiaáramlások, s ezek az európai hálózat számos pontján túlterheléseket okozhatnak. Szakszóval ezek a szűk keresztmetszetek, amelyek száma a piacnyitás után látványosan megnövekedett. A keletkezett szűk keresztmetszetek feloldása érdekében bővíteni kell az átviteli hálózatot, vagy a fogyasztók közelébe kell olyan erőműveket építeni, amelyekben az előállított áram ára vonzó a fogyasztók számára.
Ezek azonban számos egyéb probléma mellett (környezetvédelem, CO2-kibocsátás, lakossági elfogadás stb.) csak viszonylag hosszú idő, 3-8 év alatt valósíthatók meg. Az európai rendszerirányítók azon dolgoznak, hogy a keletkezett szűk keresztmetszeteket megszüntessék. Azonban azt világosan kell látni, hogy olyan európai átviteli hálózatot, amely kielégítené a "bárki bárhonnan vásárolhat villanyt" általános kívánságot, gazdaságosan és a földrajzi adottságok miatt nem lehet építeni. A szükséges területek kisajátítása, az engedélyeztetés és a létesítés pénzbe kerül és rengeteg egyeztetést igényel. Azt eldönteni pedig, hogy egy adott szakasz megépítése kinek áll valóban az érdekében, korántsem egyszerű. A hálózat ugyanis nemcsak arra szolgál, hogy a hazai erőművekből eljusson az áram a hazai fogyasztókig, hanem szállítanak is rajta. Elméletileg előfordulhat, hogy egy fejlesztés jobban szolgálja egy holland kereskedő érdekeit, aki Olaszországba akar lengyel áramot szállítani, mint a hazai fogyasztóét, akinek ezt a fejlesztést ki kellene fizetnie. A biztonságra pedig legalább anynyira figyelni kell, mint a piac szereplőinek érdekeire.
A határkeresztező kapacitásokat egyoldalúan nem lehet bővíteni, mert új távvezeték építéséhez a határ másik oldalán lévő rendszerirányító egyetértése is kell. A két rendszerirányító érdekei azonban gyakran eltérők, ezért is lassú egy ilyen új kapcsolat létesítése. Az átviteli hálózatok fejlesztését koordinálni kell, mert egy-egy új távvezeték üzembe állítása miatt különböző mértékben megváltozik a teljes európai hálózaton az energiaáramlás, és esetleg új szűk keresztmetszetek is keletkezhetnek. Ugyanis a villany a fizikából ismert Ohm- és Kirchoff-törvénynek engedelmeskedve áramlik és nem veszi figyelembe a határokat, a kereskedelmi megállapodásokat, de még a jogszabályokat sem. A villamosenergia-rendszer egységes: bármilyen változás a résztvevők mindegyikénél azonnal érezhető.
A hazai átviteli hálózatot tekintve egyik határunkon sem hozható be korlátlan mértékben villany, a vezetékek nem terhelhetők a végtelenségig. Az átviteli korlátokat a szomszédos rendszerirányítók egyeztetik egymással. Ezeket a technikai értékeket minden ország energiahivatala ellenőrizheti, figyelembe véve a fogyasztók érdekeit és az ellátásbiztonságot. A magyar- szlovák határon 2003-tól, a piacnyitás kezdetétől a hazai kereskedők igénye nagyobb, mint az átviteli kapacitás. Ilyen esetben az EU rendeleteivel és a hazai jogszabályokkal összhangban, aukció keretében kell eldönteni, hogy kik vehetik igénybe ezeket a kapacitásokat. Ez pénzbe kerül. Az kap jogot, aki a licit során többet ajánl. A licit során kialakult, úgynevezett elszámolóár a kereslet-kínálattól függően széles határok között mozog. A Mavir Rt.-nek ebből bevétele van. Azonban az összeg mesterséges növelésében nem érdekelt, mivel a Magyar Energiahivatal ezzel az összeggel csökkenti a Mavir Rt.-nek fizetendő rendszerirányítási tarifát - azaz ennyivel kevesebbet kell a hazai fogyasztóknak fizetni a villanyért.
A magyar-szlovák határon 2004 során a havonta kiosztott kapacitások 250-500 MW között mozogtak. 2005-ben 450- 750 MW kapacitás vált hozzáférhetővé a piac számára, ennek egy részét a magyar, másik részét a szlovák rendszerirányító - hasonló licitálási eljárás keretében - osztja ki. Ebből látható, nem helytálló a cikk állítása, hogy 2003 óta nem bővült érdemi módon a magyar-szlovák határon a piac számára hozzáférhető kapacitás. Az ukrán exportképesség tekintetében valóban nem várható gyors és jelentős növekedés. Ennek oka, hogy az UCTE az ukrán hálózat lehetőségeit figyelembe véve 2006-ig 500 MW-ban maximálta az ukrán villamosenergia-rendszer exportját.
A Mavir Rt. mesterségesen nem korlátozza a határkeresztező kapacitásokat, és ezeket átláthatóan, ellenőrizhető módon osztja ki. A határkeresztező kapacitásokra vonatkozó adatok a Mavir Rt. honlapján (www. mavir.hu) megtalálhatók.
