Lassul a felzárkózás

A gazdasági felzárkózást az egy főre jutó GDP és a fogyasztás szintjének EU-átlaghoz való közeledésével mérjük. Magyarország 2004 végére az EU15-ök átlagos fejlettségi szintjének 56 százalékát és az EU25-ök egy főre eső GDP-szintjének 61 százalékát érte el, tehát a 2004-es bővítés öt százalékot lendített rajtunk az új EU-átlaghoz képest. Románia és Bulgária közeli csatlakozása újabb szép eredményt hozhat, mert anélkül, hogy bármit is tennénk, megint közelebb kerülünk majd az új uniós átlaghoz. Erre is alapozva az optimista előrejelzések szerint 2015-re az akkori EU-átlag 80 százaléka felett leszünk, ahonnan újabb tíz év alatt játszi könnyedséggel jutunk el a 2025-ös európai uniós átlag százszázalékos szintjére. Az optimisták szerint tartjuk az évi kétszázalékos felzárkózási ütemet, ezzel 1990 és 2025 között elérjük a gazdasági felzárkózás célját. Zavaró lehet, hogy egyes előrejelzések szerint csak 2040 körül következik be ez az utolérés. A bőrünkre megy a játék, ezért érdemes tisztán látnunk: tartható-e az évi kétszázalékos utolérési ütem?

2000-ben érte el újból a magyar gazdaság az 1990-es induló, egy főre jutó GDP és fogyasztás szintjét, elvileg ettől kezdve mérhetünk felzárkózást. 1997 és 2000 között jó eredményt értünk el, mert nem csupán befejeztük a piaci átmenet veszteségeinek - vele a korábbi gazdasági rendszer költségeinek - leírását, hanem évi egy százalékkal még közelebb is kerültünk az EU15-ök fejlettségi szintjéhez. 2001 és 2003 között még jobb eredményt értünk el, mert a mindkét kormány által - jelentős eltérésekkel ugyan, de - alkalmazott anticiklikus gazdaságpolitika eredményeképpen már évi két százalékkal közeledtünk az EU15-ök egy főre eső GDP- és fogyasztási szintjéhez. Míg 1997 és 2000 között négy év alatt négy százalékot kerültünk közelebb a célunkhoz, addig 2001 és 2003 között három év alatt hat százalékot. Az optimisták ennek az ütemnek a fenntartásában bízva látják 2025-re teljesíthetőnek a felzárkózás történelmi feladatát. A rossz hír azonban az, hogy 2004-ben már újból egy százalékra mérséklődött a magyar gazdaság felzárkózási üteme az EU-átlaghoz képest, s ez azt is jelenti, hogy a 2001-2003 közötti globális és európai dekonjunktúrában jobban teljesítettünk, mint a konjunktúra átmeneti visszatérése, tehát 2004 idején. 2005 és 2006 még csupán prognózisokban létezik, de valamennyi mérvadó előrejelzés szerint legfeljebb évi egyszázalékos lesz a magyar gazdaság felzárkózási üteme az uniós átlaghoz. Lassul tehát a magyar felzárkózás üteme, és a pesszimista jóslatok hirtelen reálissá válnak. Mi történik, és miért?

Nézzünk néhány okot, amelyekről szemérmesen hallgatni szoktunk, de szerepet játszanak a magyar felzárkózási ütem mérséklődésében.

Csökken a felhalmozási ráta. Míg 2000-ben 29 százalékos volt a magyar gazdaság felhalmozási rátája, addig 2004-ben már csak 25 százalékos: kisebb felhalmozás kisebb növekedést eredményez.

Csökken a relatív növekedési ütem. 2001-2003 között régiónkban a magyar gazdaság érte el az egyik legjobb növekedési ütemet, 2004-ben azonban az utolsó helyre csúsztunk vissza a GDP-növekedés terén: ha mások gyorsabbak, mint mi, akkor lassabban zárkózunk fel.

A magas ikerdeficit fékez. A fizetési és az államháztartási mérleg egyidejű deficitje elvileg gyorsítja a növekedést, mert többet költhetünk, mint amennyit itthon létrehozunk. Ennek azonban ára van, amely magasabb eladósodásban, magasabb inflációban, magasabb kamatteherben és instabil gazdasági közegben jelenik meg. Ha állandósul a magas ikerdeficit, akkor a költségek messze meghaladják a hasznot. Nálunk ez a helyzet, és ez fékezi a felzárkózást.

Az EU-transzferek nem gyorsítanak. Az uniós pénzügyi támogatások - a remélt és várt hatásokkal szemben - érdemben nem gyorsítják majd a magyar felzárkózást, mert döntően nem a versenyképesség erősítését célozzák, hanem eredeti céljukkal összhangban a leszakadást mérséklik majd.

A gazdaság benyújtja a számlát. A 2001-2003 közötti anticiklikus gazdaságpolitika, valamint a 2002 őszétől elkövetett gazdaságpolitikai hibasorozat - "jóléti" rendszerváltás, nagy külföldi működőtőke-beruházások elengedése, árfolyamsáv "eltolása", az infláció mesterséges felpörgetése, kihagyott adóreform - árát 2004-2006 között kell majd megfizetni. A számlát még növeli, hogy 2005-ben is kivár a gazdaságpolitika, és a 2006-os választások miatt halasztja a szükséges korrekciókat.

A lassulás tény, az okok világosak, a kivárás sokba kerül.