Le a gleccserről!

Ötezer-ötszáz méterrel a tengerszint felett húsz éve háborúzik egymással egy 78 kilométer hosszú jégmező birtoklásáért India és Pakisztán a Himalájában. A hőmérséklet néha mínusz hatvan fokra csökken, sokkal több katona hal meg a fagytól, mint ahányan az ellenségeskedések miatt, a világ legmagasabban fekvő harcmezőjének értéke hadászati-stratégiai szempontból is gyakorlatilag nulla, de a csata 1984 óta mind a mai napig tart.

Kevés látványosabb példával lehetne illusztrálni a háborúk értelmetlenségét, s most végre talán a két szomszédos ország vezetői is felismerik ezt. Manmohan Szingh indiai miniszterelnök vasárnap Újdelhiben megnézte egy krikettmeccs kezdő ütéseit Pervez Musarraf pakisztáni kormányfővel, majd elvonult vele tárgyalni, s két órával később azzal álltak elő, hogy csökkentik a katonai jelenlétet az említett jégmezőn, a Sziacsen-gleccseren. Pontosabban felállítanak egy közös bizottságot, amely megvizsgálja, miként lehetne csökkenteni a katonai jelenlétet.

De már ez is óriási dolog két olyan ország esetében, amelyek háromezer kilométer hosszú közös határszakaszán egyetlen vasútvonal halad át. Most megállapodtak, hogy helyreállítanak egy másodikat is, építenek egy gázvezetéket, amelyen India Pakisztánon át jut energiaforráshoz Iránból, és megvizsgálják, miként lehetne fejleszteni a kereskedelmi kapcsolatokat.

Ez már csak azért sem ártana, mert két igen szegény országról van szó. Pakisztán GDP-je kisebb, mint Magyarországé (noha 160 millióan lakják), de egy főre vetítve India sem gazdagabb. Miközben mindketten atomhatalmak. Itt az ideje, hogy megjöjjön az eszük, és lejöjjenek a gleccserről. (UGy)