Mákos guba kampány

Ahhoz képest, hogy a franciák május 29-én szavaznak arról, országuk elfogadja-e az Európai Unió alkotmányát, a kampány már most nagyobb lánggal ég, mint ahogy a finisben várta volna bárki. A népszerűtlen konzervatív kormányoldal - beleértve Jacques Chirac államfőt - kétségbeesetten próbálja visszafordítani az elutasítók többségét mutató felmérések trendjét. A Szocialista Párt (PS) vezetése éjjelente párnáik között zokog, amiért a párt megosztott a kérdésben, s meghasonulását próbálja leküzdeni, mielőtt látványosan összeborul Chiracékkal. A brüsszeli vezetés az Apokalipszis négy lovasát véli látni reggelente, útban irodája felé, míg az alkotmányt összeállító (konvent vezetője) Valéry Giscard d'Estaing szégyenében elbujdosott. Legalábbis ő az egyetlen, aki még nem szólalt meg a bizarr kampányban.

Azt hihettük volna, hogy mi, akik a mákos guba betiltásának rémképén edződtünk a csatlakozást megelőző kampányban, már mindent láttunk. Ám most úgy tűnik: kár lenne kihagyni a francia referendum körüli felhajtást, amely úgy kezdődött, hogy az Európai Bizottság viszszavonulót fújt a franciáknak nem tetsző szolgáltatási direktíva ügyében, majd az állami támogatások ügye került le az asztalról. De a franciák is kitesznek magukért: egy képviselő De Gaulle igen szavazatát garantálta, a zöldek támogatást ígértek, de "lelkesedés nélkül", a francia szélsőjobb nagy öregje, Jean-Marie Le Pen pedig közölte: a kínai textilimport erősödésében újabb érvet lát arra, hogy nemet mondjon. Érdeklődéssel várjuk Chirac csütörtöki tévészereplését; mondhat még újat arról, hogyan verjük tönkre az EU-t azért, hogy az alapító számára is szimpatikus legyen. (GyüM)