Megkísérteni a lehetetlent

Izgalmasan alakulnak a dolgok. Például egyesült a tíz éve szétszakadt MDF és MDNP, hogy végre megszervezzék a hiteles magyar konzervatív politikát. Ez minimum két momentum miatt nem jöhet össze. Egyrészt, mert amit Dávid Ibolya és partnerei a politikai túlélés jegyében művelnek, az nem hiteles. Másrészt, mert együtt sem lesz akkora súlyuk, hogy hosszú távon számolni kellene velük.

Az elkövetkező hetekben viszont még döntő szerepet is vállalhatnak egy meghatározó sztoriban. Bár: csak nem fajul addig a koalíciós huzavona, hogy a szocialisták a szabad demokraták ellenében választassák meg saját jelöltjüket államfővé. Az MSZP országos választmányának döntése azt sejteti, a pártvezetés előbb-utóbb elengedi a tagság által agyba-főbe javasolt Szili Katalin kezét - a jobb kormányozni, mint előre hozottan megméretni alapelv jegyében.

A szocialisták itt mindent elrontottak, amit lehetett. Először az első lépést: ahelyett, hogy a háttérben egyeztettek volna, minden egységük sietett kinyilvánítani Szili iránti nagyrabecsülését. Innen nehéz visszajönni, hiába szeretné Gyurcsány Ferenc. Identitásvesztés nélkül semmiképpen. Magyarán: ha nem a házelnök fut be, a szocialista párttagok széles tömegei nyilván úgy érzik majd, hogy megint feltörölték velük a fölöttébb mocskos padlót.

A miniszterelnöknek ezenközben más ügye is van. Talán a fentinél fontosabb kérdések felett mereng. Benyomásunk szerint azon gondolkodik: ha már választási büdzsére nem telik, meg kéne kísérteni a lehetetlent. Minden politológiai formulát kihajítva belecsapni a reformokba. Lesz, ami lesz. Végtére, a biztos pofonnál jóval jobb az akár csupán parányi esély. (GA)