Merre tart az építőipar?

Az állami jelzáloghitel-támogatás csökkenése után sok szakértő féltette az építőipart. A visszaeső kereslet a lakáspiac összeomlását okozza majd, a devizahitelek elterjedése is csak lassíthatja a folyamatot - jósolta néhány elemző, hozzátéve, az ágazat összteljesítményének romlását még a gyorsuló autópálya-építések sem fogják megállítani. Múlt év végén aztán valóban be is jelentették érdek-képviseleti vezetők, hogy az esztendő az építőipar mélypontját jelentette.

A számokat nézve azonban azt mondhatjuk: soha rosszabb mélypontot! Az ágazat termelésének volumene 6,8 százalékkal haladta meg az előző évit, s ez jelentős gyorsulásnak mondható 2003 kétszázalékos bővülése után. Az sem állítható, hogy mindez kizárólag a gyorsforgalmi utak építésének köszönhető. Tizenöt év után először esett meg ugyanis, hogy 40 ezernél több lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt - ezt a számot tekinti a szakma a lakásállomány megújulási határának.

A 2004. évi jó eredmények még a lakáshitel-kondíciók szigorítása előtti helyzetet tükrözik, hiszen a teljesülő projektek többsége (legalább papíron) már 2003 decembere előtt létezett, mondják a lobbisták - és teljesen igazuk van. Igen ám, de tavaly, a megváltozott környezet ismeretében még mindig csaknem ugyanannyi lakásépítési engedélyt adott ki a hatóság, mint egy évvel korábban (nagyjából 57 ezret, ennek egy része hagyományosan nem épül fel).

Vagyis 2004-ben az építőipari cégeken egyáltalán nem lett úrrá a pesszimizmus: még egy évvel a hiteltámogatásra vonatkozó kormányzati döntés után is csaknem ugyanannyi építési kérelmet adtak be, mint közvetlenül a szigorítás előtt. Figyelembe véve az építési, illetve használatbavételi engedélyek alakulása közötti összefüggést, bizton állíthatjuk, hogy az idén sem fog sokkal kevesebb lakás épülni, mint tavaly. Az építési engedélyből átlagosan körülbelül másfél év múlva lesz használatbavételi engedély.

Természetesen a fenti gondolatmenet nem zárja ki, hogy a lakáspiac keresleti oldalán komoly problémák mutatkozzanak (legfeljebb érthetetlenné teszi a beruházók aktivitása által sugárzott optimizmust). A lakáspiaci kereslet komoly visszaeséséről, illetve az ebből származó értékesítési problémákról sokat hallhattunk az utóbbi időben. Kétségtelen, ma már előfordul, hogy egy-egy projekt végével marad még néhány gazdára váró lakás, sőt befulladt vállalkozásokról is érkeztek hírek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy bukott építkezések a "legőrültebb" időszakban is voltak, amikor az első kapavágás előtt értékesítették az összes lakást. Az pedig erősen kétséges, hogy normál piaci működésnek tekinthető-e, ha olyan mértékű túl-kereslet mutatkozik a lakások iránt, mint 2-3 évvel ezelőtt. Feltehetően nem, bár alacsonyabb likviditású, kisebb finanszírozási igénnyel számoló cégek számára komoly érvágás lehet az is, ha néhány hónappal később köt szerződést a vevő. És ilyenkor elindul az a körbetartozási folyamat, amely állítólag ma már jelentősen nehezíti az egész ágazat működését. Ugyanakkor Budapesten például a mai napig kitart a konjunktúra: a lakások túlnyomó része hónapokkal az átadás előtt elkel, gyakran ma is az alapozásig 80 százalékos értékesítési arányt mutatnak fel a cégek. Ez minden bizonynyal a devizahitelek előretörésének köszönhető, amely elegendő keresletet biztosít az új lakásokra.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a mostani folyamatok inkább utalnak az építőipar konszolidációjára, mintsem összeomlására. Minden bizonnyal a megváltozott környezetben lesznek olyan cégek, amelyeknek nehézségei támadnak, de összességében az ágazat teljesítményét ez aligha fogja jelentősen befolyásolni. Fogyasztói szempontból a konszolidációnak még előnye is lehet. Ha az árak csökkenésére nem is lehet számítani, annak van esélye, hogy a - nem egy építőipari szakember által hangoztatott - igen komoly minőségi problémák mérséklődjenek.

A növekedési kilátások változatlanságát egyébként nem csupán a tavalyi számok, hanem az idei első két hónap adatai is alátámasztják. Január-februárban az ágazat teljesítménye 17,6 százalékkal jobb volt, mint az előző év azonos időszakában. Bár ezen időszak eredménye időjárásfüggő, és kis (nagyjából tízszázalékos) súlyt képvisel az egész éves termelésből, mégis egyértelműen arra utal, hogy az építőipari berkekből származó rossz hírek (lanyhuló konjunktúra, körbetartozások, csődveszély) egy része túlzó, más része pedig nem befolyásolja azt a tényt, hogy az ágazat feltehetően az idén is jó növekedési adatokkal rukkol elő.