Nincs egyensúly a kockázatviselésben

Hétfőtől új pénzügyminisztere van az országnak. Az államháztartás katasztrofális helyzetét látva a szakértők nem csodálkoznak. Ugyanakkor kíváncsi lennék arra, hogy mit szólt Draskovics Tibor és Veres János, amikor kimondta, hogy az általuk kiszemelt új APEH-elnök nem felel meg a törvényben előírt követelményeknek. Változott-e azóta a véleménye Szikora Jánosról?

Nem hiszem, hogy felelős állami vezetőket sértődések, indulatok vezethetnek. Rendszeresen találkozom Szikora úrral, s nincs problémánk egymással. Én csak azt mondtam: a törvényben szereplő "személyleírás" nem illik rá. Ismereteim szerint a törvénymódosítást azért illesztette a mostani kormány a vonatkozó törvénybe, hogy - nevezzük így - "túlzottan" gyakorlatias, "meghatározott kötődésű" személyiség soha többet ne lehessen az APEH élén. A közelmúltban volt ilyen, aki ugyanakkor - tagadhatatlan - a szervezetnek tekintélyt és pénzt szerzett. Mindnyájunk érdeke, hogy Szikora úr is bizonyítsa: elfogadott és sikeres a szervezet élén. Ha viszont a törvénybe betették azt a paragrafust, amely szerint az APEH elnökének széles körű szakmai elismertséggel kell rendelkezni, majd olyan embert jelölnek, akire a személyleírás nem illik, akkor az ÁSZ elnöke nem mondhat mást, mint ami a tény. A pénzügyminiszter úr és az akkor még államtitkár Veres János úr érthetően nem volt boldog.

Visszatérve a minisztercserére, ön szerint mit tehet az új pénzügyminiszter? Ha a pénzügyi tárca prognózisa szerint alakul a helyzet, az államháztartás első négyhavi hiánya meghaladja az éves elő-irányzat 70 százalékát. A számvevők tavaly éles kritikával illették az idei büdzsé tervezetét: túltervezett, bizonytalan bevételek, alultervezett kiadások. Érez némi elégtételt, hogy "lám, mi megmondtuk"?

Erről szó sincs! Felelősséget érző ember nem örül, ha az általa valószínűsített kedvezőtlen folyamatok valósággá válnak. Amikor valaki kétségbe vonja az általunk tett pesszimista kijelentések jogalapját, mindig azt mondom: bárcsak ne legyen igazunk. Az államháztartás nem azonos egy vállalkozással, amely néha rosszabbul megy, és akkor összehúzzák magukat, ha meg nem gazdaságos, bezárják, vagy profilt változtatnak Az államháztartási gazdálkodás olyan szolgáltatás, ahol mindig tudni kell, hogy az embereknek csak egy életük van, amelyben a megszerzett javakat nem szívesen cserélik bizonytalanra, s ahol a biztonságot nem lehet kockáztatni.

Pedig most úgy tűnt, hogy a pénzügyi kormányzat sok kockázatot vállalt, bizonytalan folyamatokba is belement. Ilyen például az áfakiutalások megakasztása. Az Európai Bizottság adószakértői megállapították, hogy lényegében felesleges volt a hercehurca. Önök is hasonló megállapításokra jutottak?

A vizsgálat most zajlik, így még nem mondhatom el a véleményünket. Megjegyzem: ellenőrzési eszközökkel sok mindenen lehet javítani, de nyilvánvaló, hogy az nem "generálkulcs". Rengeteg példa van rá, hogy ellenőrért kiáltanak, pedig egyáltalán nem biztos, hogy az adott eset "kezelésében", megoldásában az ellenőrzés segíthet egyáltalán.

Azt akarja mondani, hogy nem azért kevesebb az időarányos értéktől az áfabevétel, mert rosszul ellenőriz az APEH, hanem arról van szó, hogy a pénzügyi tárca rosszul tervezte a bevételeket?

Egyértelmű, hogy tervezési kockázat volt az áfabevételekben és más adónemekben, amelyre már a múlt évi költségvetés tervezésekor felhívtuk a figyelmet. Viszszagondolva, érdekes, hogy ezeket a felvetéseinket akkor sem nagyon vitatták...

?csak éppen nem vették figyelembe?

Gondolkodásmódbeli különbségről van szó. Mi azt mondjuk, hogy az államháztartás játékterében a nagyobb óvatosság, a kisebb kockázatviselés a járható út, mások viszont nem így gondolkodnak. Egyébként nem értem, hogy miért kellett az áfakiutalásoknál tételes, a rendelkezésre álló kontrollkapacitásokkal arányban nem álló ellenőrzést bevezetni, lényegében a kifizetéseket így leállítani. Előre látható volt, hogy így az idei év első felét, más áthúzódások mellett, ez is megterheli majd.

Állítólag azért, hogy Draskovics Tibor maradjon még néhány hónapig miniszter, mert ha nem teljesült volna a tavalyi hiánycél, már januárban útilaput kötöttek volna a talpára.

Erről nem tudok, és még a gondolat is méltánytalan.

Visszatérve az államháztartás idei helyzetére, a ténylegesen kimutatottnál még rosszabb a helyzet, hiszen ha az autópálya-építéseket nem szervezik az államháztartáson kívülre, a hiány éves szinten a GDP nyolc százalékát is elérheti. A módszer miatt viszont az elemzők szerint súlyos árat fizet az ország. Ön is így látja?

A "célirányos", vagy más szóval, "kreatív" könyvelést a világ minden országában alkalmazzák. Ugyanakkor a külföldi szakértők, gazdasági szakemberek e játék ellenére is pontosan látják, hogy valójában hogyan alakulnak a gazdasági folyamatok. Az pedig, hogy valami kevésbé transzparens, inkább bizalmatlanságot okoz. Probléma, hogy egyre nehezebb áttekinteni a költségvetés szerkezetét. Az is szomorú, hogy az államháztartás belső arányai igen keveset változtak az elmúlt 15 évben: ugyanarra folyik el a pénz, mint korábban.

Pedig az átalakításra, a hiány csökkentésére már önök is tettek - utoljára éppen tavaly év elején - javaslatokat. Ezek az idén is felhasználhatók, vagy újabb ötleteket tudnának adni a most debütáló pénzügyminiszternek?

A modernizáció nem azt jelenti, hogy mindent fenekestül felforgatnak, hanem azt, hogy megmondják: mi az, ami így jó, és mi az, amin változtatni kell.

Itt lenne tehát az ideje, hogy a sok beszéd után kezdődjön meg végre az államháztartási reform, amelyet április elején ön is sürgetett. Fel lehet ezt úgy fogni, hogy a miniszterelnök figyelembe vette a javaslatát, hiszen állítólag már lázasan készülnek a háttérmunkák az államháztartás egyes területeit érintő átalakításokra, még akkor is, ha azokat nem reformnak, hanem száz lépésnek nevezik.

Kollégáim és magam is tudjuk, hol a helyünk. Ha meghallgatnak és szolgálhatunk, sikerélményt jelent, de mi legfeljebb csak lendíthetünk dolgokon. Az elmúlt évben több mint 280 javaslatot küldtünk el a kormánynak, minisztériumoknak. Hogy valójában mi fog történni, egyelőre nem tudni, de az önkormányzati rendszer átalakítása, a városok, falvak ellátó szerepének tisztázása nélkül nem lehet semmilyen változást elképzelni, és adóreformot sem lehet csinálni.

Milyen átalakításokra lenne szükség az adórendszerben?

Két irányban lehet elmozdulni. Az egyik, hogy bizonyos belső átrendezéseket hajtanak végre az egyes adózók között, de az adóbevételek nagyságrendje ugyanennyi marad, mivel a kiadási oldal meghatározza a bevételi oldalt. A másik lehetőség, hogy hosszabb távra eldöntik, mit finanszíroz, vállal az állam és mit nem. Ebben az esetben viszont előbb a kiadási oldalt kell a bevételi előtt átalakítani. Az államháztartás tartalmi kérdéseinek tisztázása nélkül ugyanis nincs hatékony finanszírozás.

A büdzsé helyzetét látva egyértelmű, hogy nincs sok idő, különben nem lesz tartható a konvergenciaprogramban kijelölt gazdasági pálya. Milyen változások segíthetnék a megjelölt cél teljesülését?

Nem az Állami Számvevőszék feladata, hogy a megjelölt gazdasági pályát minősítse, de azt elmondhatjuk, hogy például a hiánykritérium teljesítésének milyen lehetőségei vannak a valóságban.

Az elmúlt évben már ellenőrizhették az állami pénzek útját a magánszférában is. Mit tapasztaltak? Takarékosan bánnak az állami pénzekkel?

A magánvállalkozónak az a fontos, hogy a cég hasznot hozóan működjön. A belső pénzügyi fegyelem is ezt szolgálja, hiszen közvetlen érdekek kötődnek hozzá. Az érdekérvényesítésben a magánszektor az erőteljesebb, az állami a puhább. Az is látható, hogy itt-ott ezen cégek igénye motiválja az állam vásárlási szokásait, s ez megint csak nem jó. Nagy probléma, hogy ma még nincs egyensúlyban a köz- és a magánszféra együttműködésében a kockázatviselés.

Az állami forrásokból finanszírozott alapítványoknál sok problémát fedeztek már fel, és ezzel kapcsolatban sokan fordultak önökhöz. Legutóbb a Magyar Mozgókép Közalapítványnál történt számos szabálytalanság. Mit tesznek, tehetnek az ilyen ügyekben?

Tőlünk aligha várható el közvetlen intézkedés. Ami a konkrét esetet illeti, ha valaki azt gondolja, hogy bűncselekmény történt, akkor a rendőrséghez kell fordulnia. Három éve már vizsgáltuk ezt a szervezetet, akkor számos javaslatot tettünk a pénzügyi fegyelem helyreállítására, amelynek alapján intézkedési terv készült, s mi azt elfogadtuk. Elképzeléseink szerint jövőre visszatérünk az alapítványhoz, és megnézzük azt is, mi valósult meg az intézkedési tervből.

Évek óta alelnökök nélkül működik a szervezet. Nem hátráltatja ez a szakmai munkájukat?

Szerencsés vagyok, mert kiváló emberekkel dolgozhatok együtt, ezért talán megbocsátható, ha az meggyőződésem, hogy a legközvetlenebb kollégáim a legalkalmasabbak arra, hogy szükség esetén alelnökökként is képviseljék a szervezetet.