Reform, vagy valami más?
Van valami kísérteties hasonlóság Draskovics Tibor és elődje, László Csaba leváltása között. Mindkét alkalommal olyan pénzügyminiszter távozott posztjáról, aki végig mereven hajtogatta a költségvetési fegyelem melletti elkötelezettségét - és semmit nem valósított meg belőle. Van azonban egy fontos különbség is: míg László esetében épp ez volt az ürügy az elmozdításra, addig most a szigorú fiskális politika melletti elkötelezettség alig került szóba a miniszterváltáskor.
Az indok szomorú és tanulságos: Gyurcsány Ferenc nem tudja lenyomni a szocialisták torkán elképzelt reformterveit máshogy, csak ha egy köreikben elfogadott pénzügyminiszter vezeti a változásokat. Elvben még üdvözlendő is lehetne a lassan tíz éve tespedő politikai elit hirtelen támadt mozgáskényszere, ám félő, minden szempontból későn jött ez a váltás ahhoz, hogy tényleg sikerre vezessen.
Látszólag új logika vezérli a gazdaságpolitikát: a választások előtti pénzszórás helyett az állami források újracsoportosításával próbálnak meg szavazatokat szerezni a kormánypártok. Ez azonban három okból is kétséges vállalkozás. Egyrészt a korábbi tapasztalatok és a társadalmi attitűd alapján valószínűtlen, hogy ilyen elképzelések sikerre vezessenek. Márpedig a választások közeledtével feltehetően egyre nagyobb lesz az idegesség a koalícióban.
A másik ok, hogy a reformok előkészítettsége szinte biztosan nem megfelelő. Ehhez hosszabb idő, hatástanulmányok, elemzések kellenek, amelyekből a miniszterelnök bevallása szerint sem volt tele az íróasztalfiók.
Van még egy ok is, hogy miért javasolja minden közgazdász a kormányzati ciklus elején megkezdeni az államháztartás korszerűsítését. Kezdetben nem jelent megtakarítást. Különösen nem, ha inkább csak az adórendszer változtatása, semmint a jóval fontosabb kiadási oldalon történő módosítások állnak a középpontban. Ilyen körülmények között - és az új pénzügyminiszter pártkötődését ismerve - sajnos a legvalószínűbb forgatókönyv beinduló, majd gyorsan lefulladó félreformokról és meginduló osztogatásról szól.
Amennyiben a következő hónapok mégis inkább az átalakítás szakmai sikeréről és szavazatokra váltásáról szólna, gyökeresen át kellene értékelnünk a politikai elitről és a társadalomról alkotott képünket. Bár így lenne!
