Színleltszerződés-kényszer

Elképzelhető, hogy az adóhatóság 2006 közepéig, vagyis újabb egy évig nem büntet az úgynevezett színlelt szerződések miatt. A moratórium meghosszabbításával a lehető legjobb döntést hozná meg a kormány. Felmerült, hogy néhány szakmacsoportra - a biztonsági és vagyonőrökre, a fuvarozókra, a művészekre, az újságírókra és a sportolókra - vonatkozó önfoglalkoztatói szabályozás bevezetésével legalizálják az atipikus "munkaadói" és "munkavállalói" együttműködéseket. Ám világossá vált, az új szabályozás sem szüntetné meg a munkáltatók kényszerét, hogy minél olcsóbb és rugalmasabb foglalkoztatási formákat keressenek. Amikor tavaly ősszel a munkaügyi tárca vezetőjét - akkor még mint miniszterjelöltet - meghallgatta az Országgyűlés szakbizottsága, Csizmár Gábor elismerte, hogy az önfoglalkoztatás sokkal differenciáltabb kérdéseket vet fel, mint a tárcánál korábban gondolták. Ez valóban így van. Ha szóba kerül az úgynevezett kényszervállalkozások számának csökkentése, akkor arról beszélünk, hogy fehéríteni kell a gazdaságot, hatékonyabb munkaügyi ellenőrzésekre van szükség, szociálisan biztonságosabbá kell tenni a munkavállalást, növelni kell az alkalmazottként történő foglalkoztatást, vagy hátteret kell teremteni az atipikus foglalkoztatási formákhoz, mint amilyen például az önfoglalkoztatás.

Ez idehaza népszerű, bár legtöbben a munkanélküli-regisztráció elől menekülve lesznek önfoglalkoztatókká. Jelenleg 527 ezer embert érint itthon az önfoglalkoztatás, ők egyéni vállalkozók, társas vállalkozás tagjai, 17 ezren pedig segítő családtagok. Becslések szerint a vállalkozókból négyszázezren kényszerülnek furcsa, felemás módon dolgozni, vállalkozó-alkalmazottként, ahol a munkavállalói kötöttségek maximálisak, a szociális biztonság nulla.

Hogy a helyzet rendezésétől ki fél jobban, az illegálisan munkát adók és vállalók, vagy a kormány, nehéz eldönteni. Utóbbi visszavonulása azonban érthető, hiszen egy rossz szabályozás növelné az államháztartás hiányát, tovább rontana a munkanélküliségi, sőt az aktivitási rátán is. Az önfoglalkoztatás egy jól kimunkált és összetett szabályozással azonban feloldhatná az érdekellentétet munkaadók és -vállalók között. Az első hatékonyan szeretne foglalkoztatni, kevesebb közteherrel és több ösztönző támogatással, míg az utóbbi biztonságos, jól fizető állásra vágyik. A részmunkaidő, illetve a távmunka elterjesztésére való próbálkozás már felhívta a figyelmet arra, mennyire merev a hazai munkajog, az új, rugalmasabb szabályozás némileg növelte is az atipikus munkalehetőségek számát. Az önfoglalkoztatás legalizálásához azonban nem elég néhány jogszabályt módosítani, a hazai munkaerőpiacot érintő összes szabályozó felülvizsgálatára van szükség. A munka törvénykönyvének átfogó "rugalmasítása", a foglalkoztatási törvény reformja, az adótörvény foglalkoztatásbarát átalakítása, a szociális rendszer, de a munkaügyi ellenőrzések tartalmi módosítása is elengedhetetlen hozzá.

A választások előtt egy évvel az ellenzék kezében jó fegyver lesz a moratórium meghosszabbítása, miszerint a kormány nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. Ám a kormány hitelességét most leginkább az bizonyítja, ha a moratórium meghosszabbításával leleplezi, hogy több időre, komplex szabálymódosításra van szükség az úgynevezett leplezett szerződések rendezéséhez. Egy ad hoc, következményeit rosszul felmérő szabályozás ugyanis nemcsak a fent már említett következményeket vonhatja maga után, de a befektetői kedvet is ronthatja.