Üzemanyagárakról, érzelmek nélkül

A 95-ös benzin jegyzési ára a szokásos 400 dollár/tonnáról április első harmadában 600 dollár közelébe került, és közel hasonló volt a gázolaj jegyzési árának dinamikája is. Miután az elmúlt hetekben a dollár árfolyama jelentős ingadozások mellett ugyan, de érdemben nem változott, a kőolaj és származékai árának jelentős emelkedése a hazai üzemanyagoknál mintegy 15 forint/liter növekedést okozott. A többszöri áremelés után a 260 forint/liter körüli benzinár a társadalom különböző rétegeit sokkolta, és az erősen érintett vállalkozások az állam beavatkozását, pontosabban a tavalyi kompenzációs rendszer érvénybe léptetését és a jövedéki terhek mintegy tízforintos mérséklését követelik. Megértve és elfogadva az üzemanyagárakkal kapcsolatos lakossági érzékenységet és a leginkább érintett fuvarozók követeléseit, a hazai üzemanyagárak megítélésénél néhány szempontot érdemes lenne reálisan számba venni.

A 2003. évi magyar statisztikai évkönyv 348. oldalán a következő hivatalos adatok találhatók: 2000-2003 között a 95-ös benzin éves átlagára sorrendben 234, 226, 223, 233 forint, 2004-ben éves átlagban 243 forint volt, és tegyük fel, hogy 2005-ben 260 forintos átlagár alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a benzin ára 2000-2005 között 11 százalékkal emelkedik, miközben az átlagos infláció, ugyancsak a KSH adataira hivatkozva, ebben az időszakban 34 százalékos volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szolgáltatások - amelyekben például a fuvarozás, szállítás is szerepel - árdinamikája jóval az átlagos inflációt meghaladó volt, akkor nagy valószínűséggel állíthatjuk egyrészt, hogy a hazai infláció elmúlt ötévi alakulásában az üzemanyagok mérséklő, visszafogó szerepet játszottak, másrészt, hogy a szállítási, fuvarozási vállalkozások nehéz és romló helyzetét az üzemanyagárak drámai növekedésével aligha magyarázhatjuk. Elfogadva persze, hogy az üzemanyag áraiban érvényesített költségvetési terhek mérséklése enyhítené mind a lakosság, mind a szállításigényes tevékenységek gondjait, megoldást aligha hozhatna, a költségvetés adott helyzetében pedig nem is lehetséges.

A választási szempontokat sem nélkülöző adóreform megfeneklése és az év első három hónapjában keletkezett költségvetési hiány nagysága jól érzékelteti, hogy minden olyan próbálkozás, amely a büdzsé bevételeinek csökkentésére irányul - miközben a kiadások változatlanok maradnak -, reménytelen vállalkozásnak tűnik. Pontosabban, ha a kormányzat vissza akarja állítani megtépázott szavahihetőségét, és komolyan veszi eltökéltségét az amúgy is csak nagy erőfeszítések árán tartható 2005. évi költségvetési hiány mellett, akkor - hasonlóan a gazdákéhoz - ellen kell állni az önmagában talán még méltányolható követeléseknek.

Az ugyanis igaz, hogy az üzemanyagok hazai áraiba beépített költségvetési elvonás a legmagasabbak közé tartozik Európában, mind a fix összegű jövedéki adó, mind a 25 százalékos áfa meghaladja a nemzetközileg szokásosat. Amennyiben az elképzelések valóra válnak, úgy az október elsejétől bevezetendő egységes 20 százalékos áfa mintegy 10-12 forinttal csökkentheti az üzemanyagárakat, így közel kerülünk a szomszédos EU-országok árszintjéhez. Tekintettel az igen magas kőolajárakra és azok további emelkedésére, valamint az

európai közösségnek a környezet fokozottabb védelme iránti elkötelezettségére, a jövő időszakban inkább az várható, hogy az üzemanyagok nemcsak a világpiaci árak, hanem az EU-közösség által szorgalmazott, adó jellegű környezeti terhek miatt is drágulnak majd.

Ami a lakosság terheit illeti, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a benzin és a gázolaj naturáliában mért évenkénti szerény növekedése ellenére részben a már említett kisebb árnövekedés, részben pedig a jövedelmek gyorsabb emelkedéseként a háztartások teljes költésén belül az üzemanyagra fordított kiadás - különösen 2000 után - fokozatosan csökken, az 1993. évi 5,5 százalékról 2004-ben 4,5 százalékra.

A végső következtetés csak annyi, hogy az üzemanyagár nagyon sok - piaci, költségvetési, környezeti, szociális stb. - szempont egyidejű érvényesítését feltételezi. Egy-egy - még oly jogos - szempont miatti változtatás gyakran több sérelmet szül, mint amennyi gondot megold.