A nemzeti tőzsdék függetlensége a cél

Újraválasztásáért kellett-e háttéralkut kötnie, akár tulajdonosokkal, akár egyéb szereplőkkel?

Határozottan állíthatom, hogy nem.

A tőkepiacon azért nagyon sok résztvevőről tudni, hogy ki kinek az embere. Ön szokott-e egyeztetni döntéseiben, kell-e egyeztetnie?

Abszolút mértékben igen. Határozott és harcos vagyok, mégis a kompromisszumok emberének tartom magam. Sok időt és energiát fordítok kommunikációra és kapcsolattartásra, hisz a magyar tőkepiac jövőjének kialakításán dolgozom, nem pedig egy családi vállalkozásén. Az elnökségem sikerének mércéje nem pusztán a számok és a tulajdonosok vagy a munkáltatóm elégedettsége, hanem a magyar piaci szereplőké is. Példának okáért a tegnapi közgyűlést is alaposan előkészítettem, hogy ne ott kezdjük az álláspontokat megérteni és közelíteni. Az a tény, hogy az igazgatóság összes előterjesztése 95 százalék feletti támogatottsággal lett elfogadva, azt hiszem, ezt a vezetői stílust igazolja.

Az ön elfogadásában nagy szerepe volt annak, hogy eredményesen tudott kiállni a tőzsde érdekei mellett a kormányzattal szemben is, elég a tőzsdei árfolyamnyereség-adó tervének megtorpedózására gondolni. A következő időszakra mit vár el a gazdaságpolitikától?

Szeretném, ha a választások közeledte nem adna okot populista, de annál rövidlátóbb gazdaságpolitikai manőverekhez. Bízom benne, hogy a tőkepiacot békén fogja hagyni a jövőben mind a két politikai oldal, és megpróbál inkább szimbiózisban élni velünk. Egyelőre indokolatlannak tartom a tőke- és munkajövedelmeket terhelő adók kiegyenlítését, ezért ismét felvennénk a bokszkesztyűt, ha az árfolyamnyereség-adó kérdését valaki megint megpróbálná felmelegíteni. Szívesen venném ezzel szemben, ha a parlament a tőkepiaci törvényre vonatkozó összes módosításunkat elfogadná.

Mi az önök számára azokból a legfontosabb?

A szakma számos módosítást javasolt, nekem személy szerint két téma volt nagyon fontos. Egyik az, hogy ne legyen tőkeemeléshez kötve a tőzsdei bevezetés. Ezzel megkönnyítenénk a vállalatból való tőzsdén keresztüli kiszállást, ami a tőzsdei bevezetéseket hivatott serkenteni. A másik pedig az volt, hogy ne legyen a magyar nyelv kötelező a gyorsjelentésekben, ez megteremti a lehetőségét, hogy felvegyük a versenyt Lengyel- és Csehországgal, külföldi cégek idehozatalában.

Az új törvény hatására új cégek is megjelenhetnek a BÉT-en?

Nagyon bízom benne. A bevezetések elmaradásáért ma a legegyszerűbb a tőzsdét hibáztatni. Pedig itt a cégek döntésén és a piaci klímán múlik a legtöbb. Mi igyekszünk elhárítani minden olyan jogi vagy anyagi akadályt, ami a vállalatok parkettre lépése előtt áll, de emellett politikai segítségre és megfelelő vállalati szemléletmódra is szükség van.

Adókedvezményekre gondol, vagy valami másra?

Ez nem ilyen egyszerű. Bár a kormány tavaly ígéretet tett egy 100 milliós tőzsdei bevezetéseket támogató keretre, de ez önmagában nem fog átütő sikert hozni. A jogszabályban kell olyan komoly módosításokat tenni, amelyek a magyar középvállalati szektort a "mutyizósabb" világból a transzparens, versenyt élénkítő tőzsde világába tereli.

Ön egyébként mikor kap nagyobb elismerést, ha új cégeket hoz be, vagy ha a tőzsdei kereskedés forgalmát tudja növelni? Mikor sikeres a tőzsdeelnök?

A közvélemény természetesen az új tőzsdei bevezetéseket jutalmazza, de azért ezt a játékot alapvetően a forgalomra játsszák. Egy tőzsde sikerét az általa bonyolított forgalom méretében mérik, nem a jegyzett cégek számában. Ezért tud fontos lenni a helsinki tőzsde, ahol gyakorlatilag egy vállalatból, a Nokiából él a piac.

Lobbitevékenységének egyik fontos eleme a forgalom növelését célozza. Van rá esély, hogy elfogadtassa a politikával a sajtóban csak negyedik nyugdíjpillérként emlegetett koncepciót, a nyugdíj-előtakarékossági számla ötletét?

Négypárti támogatásban bízom ezzel a kezdeményezésünkkel kapcsolatban, amely támogatná az államháztartás belső finanszírozhatóságát, a pénzügyi, befektetői kultúra terjedését, az öregkori öngondoskodás koncepcióját, és ezáltal versenyképesebbé tenné tőkepiacunkat. Jelen pillanatban a végső fázisában van az erre vonatkozó előterjesztésünk előkészítése, amelyet a Bamosz és a BÉT közösen dolgozott ki, ezt a következő napokban küldjük át a Magyar Bankszövetségnek és a Mabisznak. Összpiaci támogatással kívánjuk a konkrét tervezetet megküldeni a miniszterelnök úrnak és a négy parlamenti párt elnökének.

Aki eddig nem tőzsdézett, az miért kezdene erre a számlára gyűjteni?

Nem várunk csodát, valószínűleg lassú folyamat lesz, de megnyitjuk a lehetőséget arra, hogy az emberek egy új megtakarítási formával ismerkedjenek meg, amely szintén egy államilag támogatott megtakarítási csatorna lenne, ráadásul hosszú távú.

Ezt ma is megteheti bárki.

Igen, csakhogy a nagy különbség az, hogy az erre a számlára befektetett pénzt nem lehetne a nyugdíjkorhatár eléréséig kivenni. Az általunk javasolt megtakarításnak a lényege az, hogy ez minden szereplőnek megéri majd. Az államnak azért fontos, mert könynyebben menedzselhetővé teszi az államháztartást. Megérné a számlavezetőknek, hisz rövid távú helyett hosszú távú eszközökhöz jutnának. A magánszemélynek meg természetesen a számlához rendelt támogatás lenne az, amiért megéri időlegesen lemondani arról az anyagi háttérről, és kicsit többet foglalkozni a megtakarításaikkal.

A nyugdíjpénztárak jelenlegi forrásaiért nem kíván versenybe szállni a tőzsde? Sokfelől hallani, hogy ultrakonzervatív befektetési politikájuk - szinte csak állampapírban tartják pénzüket - nem tesz jót a gazdaságnak.

Amiért jelenleg a nyugdíjpénztárak ilyen rövid távú szemléletet alkalmaznak, az az, hogy egyéves hozamokat kell jelenteniük, így nem mernek részvényekben agresszívebben gondolkodni, hisz ilyen időtávban ez kockázatos. Ezért a nyugdíj-előtakarékossági számla mellett egy másik törvényjavaslatot is be kívánunk adni a parlamentnek. Azt kívánjuk elérni, hogy a nyugdíjpénztáraknak ötéves hozamokat adjanak közre, évente.

A tegnapi közgyűlés megadta a szükséges felhatalmazásokat futó ügyeik továbbviteléhez. Vegyük sorba! Mik a következő lépések BÁT-ügyben?

Mi várunk a BÁT tulajdonosaitól egy részvényeladási ajánlatot, mert mi az integrációra megkaptuk a felhatalmazást, a BÁT-részvények megvételére - most ebben az ügyben az eladóknak kell lépniük. Ahogy én most látom, a két tőzsde technikai és jogi integrációja kora októberre lesz meg.

Ennek milyen látható jelei lesznek?

Onnantól kezdve az árutőzsdei kereskedés is a BÉT épületében és az általa használt MMTS-rendszerben folyik majd. A BÉT-nek onnantól kezdve lesz egy részvény-, egy derivatív-, egy opciós- és egy áruszekciója.

A következő téma a Keler Rt. átvétele volt.

Mi készen állunk, akár már holnap is. Az MNB-nek kell magát az eladást elindítania, amire mi azonnal tudunk majd reagálni. A közgyűlés felhatalmazást adott a megfelelő áthidaló hitelszerződések megkötéséhez. Ha megvan a Keler, akkor egy megfelelő előkészítést követően egy következő közgyűlésen lehet eldönteni, hogy hosszú távon hogyan finanszírozza a BÉT ezt az akvizíciót: hitellel, vagy tőkepiacon részvénykibocsátásos tőkeemeléssel, esetleg ezek megfelelő kombinációjával.

Korábban arról volt szó, hogy azt részvénykibocsátásból finanszíroznák.

Meglépni egy részvénykibocsátást úgy, hogy vagy lesz Keler, vagy nem, elég kockázatos, mert a BÉT más cégekkel ellentétben nem nagyon tud másvalakit akvirálni. Ráadásul csak az akvizíció után válik tőzsdeképes méretűvé a cég. Úgyhogy ha megvásároltuk magát a Kelert, akkor utána lehet csak megszervezni a kibocsátás hosszadalmas folyamatát, amennyiben a közgyűlés 75 százaléka úgy dönt, hogy ezt IPO-n keresztül kell finanszírozni. De fontos az is, hogy legyen olyan piaci klíma, amelyben a kibocsátás megszervezhető. Azt hiszem, még időben vagyunk egy következő közgyűlésen foglalkozni az IPO-val.

A Keler megvásárlásában hány vetélytársuk lesz?

Úgy gondolom, hogy egy sem.

Egy éve tőzsdeelnök. Nem fáradt el?

Nem. Úgy érzem, hogy addig, amíg nem haszontalan meg nem parttalan küzdelmekben veszek részt, hanem olyanokban, amelyek előremutatóak és ráadásul eredményt hoznak, addig ez mindig nagyon stimulál és újabb erőbedobásokra késztet. Jelen pillanatban engem a nagy kelet-közép-európai tőzsdeszövetség létrehozása tart lázban és izgalomban, és persze a magyar tőkepiac fellendítése. Komolyan gondoljuk bécsi kollégáinkkal, hogy a varsói tőzsde privatizációjában részt veszünk, és ott sikerrel járunk. Megkezdtük a tárgyalásokat.

Ön lát erőt arra, hogy egyszerre két tőzsdét is irányítson?

Nem, ilyen szóba sem jöhet, mert ellentétes azzal a filozófiával és koncepcióval, amely mentén mi építjük ezt a tőzsdeszövetséget, ami arra alapoz, hogy a nemzeti tőzsdék függetlenek maradnak saját ottani vezetés alatt, pusztán kereskedési és az elszámolási rendszerrel kapcsolódnak egymáshoz. Ezeket a tőzsdéket összefogja egy holding majd, amelyet még meg kell alakítani. Ennek a holdingnak, a kelet-közép-európai tőzsdecsoportnak a feladata lesz, hogy nemzetközi porondon reprezentálja ezt a régiós tőzsdét, a brüsszeli lobbizástól kezdve regionális szolgáltatások és termékek eladásáig, közös marketingvezetésig.