A politikának vállalnia kell a kockázatot
Az MGYOSZ decemberi tisztújításakor kihívója akadt Székely Péter személyében. Az ő koncepciójában az szerepelt: egységes munkaadói szervezetet kellene létrehozni. Győzelme után ön is azt mondta: szorosabb együttműködés kell a szövetségek között. Mi történt azóta?
Elkönyvelhettünk eredményeket. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával több témában tudunk együtt dolgozni. Az érdekegyeztető tanácson belül is javult a munkaadók teljesítménye. Ezzel szemben nem tartom sikeresnek a Gazdasági és Szociális Tanács létrehozását. A fórum egy éve szerveződik, de a munkának nincs érdemi hozadéka.
A GSZT vezetői társadalmi szerződés megalkotását kezdeményezték, a gazdaság, a politika, a tudomány, a civil szféra bevonásával.
Nem tudom, mit értenek társadalmi szerződés alatt. Erről szóló anyagokat tervezet formájában sem kaptunk.
Megalakult a tanács irányító testülete. Nem akart részt venni benne, vagy nem keresték?
Nem kerestek. Akik a GSZT-t vezetik, azoknak ez lehetett az érdekük. Őket kell kérdezni erről.
Melyek az MGYOSZ prioritásai a gazdasági érdekképviselet terén?
A legfontosabb: mérsékelni kell az adóterheket. Ez a kérdés a 2006-os választási kampány slágertémája lesz. Remélem, a politikai erőket rá lehet venni, hogy ne a terhek növelésében, hanem a kiadások csökkentésében lássák a megoldást. Ebből következik, hogy végre kell hajtani az államháztartás reformját.
Az államháztartás hiánya júliusra elérheti az egész évre tervezett szintet, s vannak információk arról, hogy egységes, minden adónemre érvényes, 21 százalékos kulcsot vezetnének be.
Mindez kérdéseket vet fel. Az egykulcsos rendszer a vállalatok számára nem jelentene érdemi adminisztratív könynyebbséget, ám magas kulccsal rontaná a versenyképességet. De erről nem is volt szó, amikor januárban Draskovics Tibor pénzügyminiszterrel tárgyaltunk. Hogy a hírek igazak-e, nem tudom. Nem tartom valószínűnek, hogy ilyen döntést merne hozni a kormányzat.
És ha muszáj?
Miért lenne muszáj? Az államháztartás állapota azért instabil, mert a kormányzat nem hajlandó csökkenteni a költségeket. A mérlegnek két serpenyője van. Lehet növelni a bevételeket adóemelések révén, és lehet csökkenteni a kiadásokat a költségek lefaragásával. Az utóbbi nyilván fájdalmas a politika számára, hiszen szavazatvesztéssel párosulhat. Mégis azt ajánlanám, gondolják végig, mi jár nagyobb veszteséggel.
A politika meghallgatja javaslataikat?
A 21 százalékos "ötletről" formális és informális konzultációk sem voltak.
Az államháztartási reform előkészítésére bizottság létrehozását kezdeményezte a kamara, ám a kormánytól nem kapott választ. Az MGYOSZ támogatja a javaslatot?
Először a kormánynak kell lépnie. Ha megkeresnek bennünket, és úgy látjuk, van értelme beszállni, megtesszük. De ha már az indulásnál látszik, annyi értelme lesz, mint az adóreform-bizottságnak, kihagyjuk a "lehetőséget".
Az elmúlt másfél évben bizottságok sorát alakították a kormányzat és a gazdasági szereplők bevonásával. Tud olyat említeni közülük, amely érdemi eredményekre jutott?
Nem. Egyvalaminek volt értelme: László Csaba pénzügyminisztersége idején többször meghívták a munkaadókat a gazdasági kabinet kibővített üléseire. A konzultációkat követően látszott, miben változott a pénzügyi kormányzat gondolkodása. Az elmúlt évben már nem voltak ilyen megbeszélések.
Visszatérően bírálja a kormány gazdaságpolitikáját. Mi hibádzik?
Jó néhányszor elmondtam, de senki sem figyel rám: az ország nem fenntartható gazdasági növekedési pályán halad. Az elmúlt három évben nagyobb hiteleket vettünk fel, mint amilyen forrásokat a GDP-növekedés kitermelt. Lehet számításokat végezni, hogy ebből a hitelállományból mennyit fordítottak a versenyképesség javítására, de annyi biztos: a jelentősebb részét a lakosság "elfogyasztotta". Nem véletlen, hogy az Európai Unió is szoros elszámolásra fogta Magyarországot. Örülnék, ha a kormányzat végre komoly lépéseket tenne annak érdekében, hogy erről a pályáról letérjünk. A politikának ez is fájni fog, mert ha kiderül, hogy a fenntartható növekedéshez nem négy-, hanem legfeljebb kétszázalékos GDP-bővülés tartozik, azt nem lesz könnyű megmagyarázni. Mégis meggyőződésem: bárki kerül hatalomra 2006-ban, vállalnia kell a kockázatokat.
Lehet olyan bátor a politika, hogy "emberáldozatokkal" járó reformokat hajtson végre?
Szerintem igen. A pártoknak elszántnak kell lenniük. Nem is ez a gond. A problémát abban látom, hogy ha döntenek is, az intézkedések végrehajtásához olyan menedzsmentre lenne szükség az államigazgatásban, amilyen pillanatnyilag nem létezik.
Az apparátus adott. Nem lehet mindenestül leváltani.
Nem, de meg lehet követelni, hogy jól, hatékonyan dolgozzon. Egyes feladatokat le lehet adni, másokat másképpen kell megvalósítani.
Magyar mércével mérve nagy cégeket irányít. Ebből a perspektívából milyennek látja a versenyképességet?
A gazdaság 1994-től 2000-ig fenntartható növekedési pályán állt. Az akkori miniszterelnökök figyelmét sikerült felhívni arra: csak az exportvezérelt gazdaságpolitika tudja kihúzni az országot nehéz helyzetéből. Ám ebből még nem következett, hogy örökös csodafegyver került a kezünkbe. A világgazdaság helyzete megváltozott, a globalizációs folyamat nem a "tervek szerint" alakult. A válságra az Egyesült Államoknak politikai receptjei voltak, de kiderült, hogy ezek sem jelentenek gyógyírt semmire. Tény: a globalizációnak nincs pozitív hatása az unióra. Ami igazán félelmetes: Kína a globális iparágakban átvette a vezető gyártó pozícióját. Az EU-ból nemcsak az amerikai cégek mentek a Távol-Keletre, hanem a "sajátjaink" is. A trend hosszú távon hat, ezért új stratégiára van szükség Európában.
Milyenre?
Ha Magyarországot nézem, fel kell tennem a kérdést: vannak-e olyan erőforrásaink, amelyeket révén az EU-n belül jobb pozíciót tudunk elérni. Bevételnövekedésre nem számíthatunk a globális iparágakban. A gyógyvízturizmusra kell hagyatkoznunk, vagy a logisztikai központ szerepét felvállalnunk. Az ország speciális adottságait kiaknázó megaprojekteket kell megvalósítanunk. Van egy hosszabb távon ható dilemma is: mit kell tennünk, ha a világban új ipari forradalom zajlik, azaz a globális iparágak termékeit egyetlen, egymilliárd lakosú ország állítja elő? Új korszak jön, más fókuszpontokat kell találnunk.
Gazdaságpolitikáról beszéltünk. Milyen cégstratégiák lehetségesek?
A Videoton esetében el kellett mozdulnunk a középsorozatú termékek gyártása, valamint a szervizszolgáltatások felé a multik részére. Ilyenek a logisztikai szolgáltatásaink is. Erre van igény az EU-ban. Jók a tapasztalataink, a Videoton minden kapacitását kihasználva dolgozik. A Műszertechnika is sok lábon áll. Itt a szolgáltatói szektor felé mozdultunk, legyen szó mobilkommunikációról, számítástechnikáról, irodatechnikáról, épületgazdálkodásról. A szolgáltatásokon keresztül helyeztük előtérbe a piacszerzést. A Műszertechnikának viszonylag könnyű a helyzete, mert Magyarországon kell versenyeznie. Az Ikarusnak nehezebb. Ebben a regionális iparágban - főleg, ha a buszgyártásra gondolunk - nem egyszerű boldogulni. Rengeteget változott a világ az elmúlt években. Vegyük csak a turistabuszokat: a fapados "invázió" nyomán jelentősen csökkent irántuk az igény.
Miután az Ikarus szóba került: egy hetilap információi szerint az ÁPV Rt. húszmilliárd forintot követel az ön cégétől.
Ez hazugság. Nincs ilyen ügy. Valóban pereskedünk az ÁPV Rt.-vel. A vagyonkezelő kétszázmilliót követel tőlünk, mi hatvanmilliót tőle. Álláspontunkat most hadd ne fejtsem ki részletesen. A bíróság dolga lesz, hogy igazságot tegyen.
Hogyan halad az Echo Tv létrehozása?
A technika jó része már itt van, kialakultak a stúdiók, a szerkesztői szobák. A munkálatok egy-két héten belül befejeződnek. Elvégeztük a castingot, rengeteg tehetséges fiatalt találtunk. Folyik a célirányos képzésük. Augusztus 15. körül elindulunk.
Mi a tulajdonos célja a televízióval? Gazdasági, politikai vagy kulturális csatornát csinálnak?
Már elmondtuk: gazdasági információs televíziót hozunk létre. Ez a tévé nem lehet politikai, jobbra és balra sem billenhet. Készítünk majd politikai vitaműsorokat is, de a domináns az információszolgáltatás lesz. Olyan információknak akarunk teret adni, amelyek a gazdasághoz, a vállalkozói világhoz kapcsolódnak.
Ez üzleti vállalkozás? Nyereséggel számol?
Feltétlenül.
Mekkora beruházásról beszélünk?
250 millió forinttal indultunk cashben, és most újabb 250 milliót teszünk az alaptőkébe.
A rendszerváltás környékén úgy tűnt, politikai ambíciói vannak. Végleg leszámolt ezekkel?
Végleg. Több okból is. Egyrészt: az elmúlt fél év tapasztalatai azt mutatják, gazdag ember ne tévedjen politikai pályára, mert könnyen kikezdhetővé válik. Másrészt: dolgoztam már eleget. Ha most belevetném magamat a politikába, a nap 24 órája sem lenne elég. Ezt nem akarom.
Dávid Ibolya MDF-elnök tanácsadója volt. Él még ez a kapcsolat?
Nem. Sőt: a nemrégiben végrehajtott "átjelentkezésekkor" nem erősítettem meg párttagságomat. Már nem tekintem magamat a fórum tagjának.
