Gyorsuló lassulás az euróövezetben

A növekedési ütemek lassulása annak ellenére következett be, hogy tavaly az euróövezet iránti külső kereslet növekedése az OECD számításai szerint meghaladta a 10 százalékot, ez közel 30 százalékkal magasabb bővülési ütem volt, mint a megelőző évtized átlaga. Az amerikai és feltörekvő gazdaságok (elsősorban India, Kína, Latin-Amerika) látványos növekedése és bővülő importkereslete semlegesítette az euró nominális és reál effektív felértékelődéséből eredő hatásokat, és ez jótékonyan segítette az euróövezet exportjának alakulását.

Emellett azonban a vészesen romló üzleti és stagnáló háztartási bizalmi index, a lassan elinduló munkaerő-piaci, jóléti reformok bizonytalanságot és lakossági óvatossági megtakarításokat növelő hatása a belső kereslet erőteljes csökkenésével párosul. A belföldi kereslet alakulását az sem javítja, hogy az euróövezet fiskális politikája semleges, illetve a monetáris kondíciók is lazák. A szerkezeti problémák, a termelékenység és beruházások lassú növekedése semlegesítik a bővülés szempontjából kedvező gazdaságpolitikai feltételek adta lehetőségeket.

A növekedés szempontjából kedvezőtlen, hogy az első negyedévben az euróövezet bővülése alig érte el a 0,3 százalékot. Két terület tűnik kritikusnak. Az egyik természetesen az euró árfolyamának alakulása a dollárral, valamint a dollárral szemben stabilan alakuló főbb valutákkal (elsősorban jüannal és jennel) szemben. Az amerikai folyó fizetésimérleg-hiány, valamint az ehhez kapcsolódóan magas államháztartási deficit előreláthatólag lassan korrigálható, sőt a folyó fizetésimérleg-deficit 2005-ben előreláthatólag ceteris paribus tovább növekszik. A fizetésimérleg-hiány finanszírozásában az elmúlt időszakban egyre nagyobb szerepet játszanak az ázsiai jegybankok, amelyek saját nemzeti valutájuk dollárral szembeni felértékelődésének megakadályozása érdekében is növekvő mértékben finanszírozzák az amerikai magán- és állami szektorok többletköltését.

Kérdéses azonban, hogy meddig tart a finanszírozási hajlandóság, és mikor alakul ki a finanszírozók körében az a vélemény, hogy megnövekedett egy erőteljes dollárkorrekció kockázata. A dollár bekövetkező gyengülésének következményeit az elmúlt egy évhez hasonlóan ismételten az euró fogja viselni.

Az euró további erősödésének kettős negatív hatása lehet az euróövezet növekedésére. A felértékelődés egyre erőteljesebben visszafogja az export bővülését és gyengíti a külső kereslet növekedésre gyakorolt hatását. Ráadásul ez a hatás éppen azokban a gazdaságokban (Német-, Franciaország és Olaszország) lesz jelentős, amelyek növekedése a belső szerkezeti gondok miatt amúgy is az euróövezet átlaga alatt található. Az euró erősödése másfelől szigorítja a monetáris kondíciók indexét, és ennek további negatív hatása lehet az üzleti bizalmi indikátor alakulására. Az euró várható további felértékelődése a dollárral szemben jelentős korlátja lesz a régió növekedésének.

A másik kockázati tényező éppen a gazdasági bővülés, termelékenységnövekedés gyorsítása érdekében tervbe vett szerkezeti reformok rövid távú növekedési hatása lehet. A szerkezeti reformok elengedhetetlenek annak érdekében, hogy csökkenjen a termelékenységi lemaradás az USA-val szemben, és robusztusabb legyen az európai gazdaságok növekedése, rövid távon azonban a növekvő munkanélküliség, a nyugdíjrendszer átalakítása, az államadósság növekedésével kapcsolatos bizonytalanságok a lakossági szektort is erőteljesebb megtakarításokra késztetik. Mindezek következtében reális kockázata van annak, hogy az üzleti mellett romlik a fogyasztói bizalmi index is, növekszik a magánszektor megtakarítási hajlandósága, és csökkenő költés nyomán mérséklődik a belföldi kereslet is.

Az euróövezet bővülési kilátásainak romlása miatt vélhetően a magyar növekedési célok is erőteljesebb revideálásra kényszerülnek. A lassuló euróövezeti bővülés, az importkereslet növekedésének mérséklődése, a versenyképességüket gyorsan javító feltörekvő exportőrök látványos (egyes termékek esetében két, sőt akár három számjegyű bővülést produkáló) ütemű térnyerése pesszimistább növekedést vetít előre a hazai exportot illetően is. A hazai bővülési kilátások romlása ugyanakkor a mélyülő egyensúlyi problémákkal küzdő államháztartás számára is kedvezőtlen folyamat.