Juncker játszmája

Juncker tíz éve miniszterelnöke a pici luxemburgi nagyhercegségnek, de már évek óta az ő nevét rebesgeti mindenki, mint aki a színfalak mögötti nagy tétekre menő európai uniós alkudozások igazi brókere. Szívós és rugalmas, hidegvérű, és mint a jó sakkozó, mindig legalább három lépéssel előbbre számol - jegyezte meg róla az egyik EU-diplomata. Talán valóban nem történelmi túlzás tehát, amikor személyében a hajdanvolt középkori luxemburgi kiválóságok reinkarnációját vélik egyesek felfedezni. Mert a történelem folyamán többször is megtörtént, hogy ez az európai térképléptékkel mondhatni zsebkendőnyi terület szolgáltatott a kontinensméretű Német-római Császárság élére koronás főket. Például a mi Zsigmond királyunkat?

Így van ez a mostani, mindenki Junckerével is. Tavaly, amikor még hónapok választottak el a luxemburgi soros EU-elnökségtől, de már mindenki azt jövendölte, hogy ha valaki, akkor a nagyhercegség kormányfője lehet az egyetlen, aki már az idén júniusban tető alá hozhatja az újabb hétéves pénzügyi tervet. És ki tudja, még a stabilitási paktumot is helyrekalapálja! Olyan, személyét övező hit ez, amely már-már önmagát beteljesítő erőforrással bír.

Kétségtelenül vannak helyzetét segítő körülmények is. Az egyik a kormányfői székben töltött hosszú idő, amely azért érdekes, mert tíz év miniszterelnökség még a legkisebb ország élén is tíz év állandó jelenlétet jelent az EU életét kormányozó politikai elit krémjében. Főként, hogy már kormányfősége előtt is miniszter volt, s így az EU miniszteri tanácsi ülések rendje, működése, logikája még régebbről ismerős neki. 1995 óta aztán ugyanezt a kormányfők klubjában éli meg olyan, reformvitákkal fűszerezett évek során, mint az 1997-es amszterdami vagy a 2000-es nizzai szerződés körüli alkudozás, az 1998-as euródöntés vagy a 2004-es alkotmány huzakodása.

És akkor vegyük még hozzá, hogy kezdettől fogva ő országa pénzügyminisztere is. Ez azért izgalmas, mert így tíz év óta belülről látja, érzi és érti a külügyminiszterek mellett legbefolyásosabb pénzügyminiszteri tanács életét is. S ha azt vesszük, hogy pénzügyminiszterek többnyire havonta üléseznek, akkor ez, meg a csúcsszintű kötelezettségek sora együttesen évi 16-20 tétre menő EU-találkozót jelent. Nincs még egy aktív politikus az EU-palettán, akinek ilyen tapasztalatai lennének.

És hozzá még dörzsölt is. Az egészet már-már flegmán úgy kezeli, mint aki csak muszájból, szívességet téve robotolna végig valamit, amelyhez neki igazából semmi köze. Szájából ki nem esne a cigaretta (napi három dobozra is fel tud menni a penzuma), s közben szarkasztikus megjegyzésekkel bombázza hallgatóságát. Félig csukott szemmel hanyagul hátradől - és közben számol. Kalkulál, és gondolatban már szeleteli az ellenkezőket - mint amikor márciusban apránként felmorzsolt minden ellenállást a még egy héttel korábban is keresztülvihetetlennek tekintett stabilitási paktum kapcsán.

Látszólag most is ennyire reménytelen a helyzet a pénzügyi tervvel kapcsolatban. A pénzügyminiszterek múlt hét végi ülése után sokan hinni sem akartak a fülüknek, amikor sajtóértekezletén már-már unottan közölte, hogy a leendő közös bevételek tekintetében továbbra sincs egyetértés, és ez az utolsó pillanatig minden bizonnyal így is lesz. Ezt ő mondja? Akinek politikusai, diplomatái előtte hónapokon át váltig fogadkoztak, hogy négy hónap előkészület után, mihelyt meglesz a brit választás, az utolsó hat hétben elrendeznek majd mindent. Most meg ez a beletörődő hang? Mintha maga sem akarná?..,

Ne higgyen neki - blöfföl! Arra akarja rádöbbenteni a miniszteri gárdát - a pénzügy- és külügyminisztereket -, hogy ha nem csipkedik magukat, akkor kezelhetetlenül sok minden marad az állam- és kormányfőkre, amely csak egy sor improvizációt és szakmai botorságot vonhat maga után. Hát nem jobb addig inkább előkészíteni mindent? - mutat rá a junckeri módszerre az egyik tagország nagykövete.

Szóval vérbeli játszmát folytat - már megint. Persze vérbeli játékosok is veszítenek néha. Nincs megírva, hogy neki ez is, most is be kell hogy jöjjön, de egyre többen hiszik, hogy mégis így lesz. Anynyi bizonyos, hogy nem csak ő nyerne rajta - mi mindannyian is.