Kína Közép-Ázsiában

A Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) olajvezeték megnyitásával egyidejűleg Pekingben kínai-üzbég olaj- és gázipari megállapodást írtak alá. A BTC-vezeték üzembe helyezésének fontosságát az azerbajdzsáni, a grúz és a török elnökén kívül az amerikai energiaügyi miniszter, Samuel Bodman jelenléte is kiemelte. Ez a vezeték 3,2 milliárd dollárért épült meg, a kínai-üzbég olajügylet bevallott összege 600 millió dollár - de kivételesen nem ezek a durva számok érzékeltetik a projektek jelentőségét. A BTC azért érdekes, mert a szaúdi és az orosz befolyást egyaránt meg- és elkerülve juttatja el az olajat az európai és az amerikai fogyasztóhoz; a pekingi aláírás pedig azért, mert ezennel Kína betette lábát a közép-ázsiai ajtórésbe. Légvonalban Baku közelebb van Üzbegisztán délnyugati csücskéhez mint Tbiliszihez, s ennek még lesz szerepe.

Az elmúlt hétnél maradva, szembeszökő, hogy Moszkván kívül Peking volt az egyetlen hatalom, amely teljes mellszélességgel kiállt az andizsani lázadás üzbég kezelése mellett, mondván: a lázadás katonai erővel való leverése egyrészt üzbég belügy, másrészt nagyon helyes, mert iszlamista szélsőségesek akciójának vetett véget. A kínai vezetők nemcsak vörös szőnyeget gördítettek Iszlam Karimov lábai elé, hanem minden politikai segítséget (és anyagi támogatást) is megígértek neki. Karimov háromnapos látogatása alatt 14 gazdasági megállapodást kötöttek. A látogatás alkalmával elhangzott tósztokból pedig kiderült, hogy Peking egyfajta hátországának tekinti Közép-Ázsiát, ahol a saját értelmezése szerinti rendet és stabilitást kíván - nem utolsósorban saját, Hszincsiang-Ujgur tartományi iszlamista mozgalmainak elszigetelése érdekében is. (SzH)