Megint hétfő
A hétfő fontos nap. Ilyenkor szoktak minisztereket meneszteni. Ám valami azt súgja, ma minden bársonyszékes megőrizheti pozícióját, viszont a száz apró lépés közül néhányat megismerhetünk. Először úgy hírlett, Gyurcsány Ferenc már szombati Népszabadság-interjújában előjön az úgynevezett farbával, utóbb a városligeti balmajális lépett elő stratégiai helyszínné, végül maradt a parlament.
Ennek több oka lehet. Először is, a kormányfő azért az Országházat sejti alkalmasnak évértékelő és egyéb nagyszabású beszédek elmondására, mert az ellenzék vezére más forgatókönyvek szerint bonyolítja dolgait. Másodszor, hamarabb született meg a száz lépés "gyűjtőfogalom", mint hogy a "boszorkánykonyhákban" akárhányat megterveztek volna közülük. De ne kekeckedjünk: aki gyes mellett dolgozni szeretne, annak igenis nem mindegy, hogy bátran teheti ezt, vagy sem. Nem szabad mindjárt kifordítani sarkaiból a világot. Annál inkább, hogy nem zárható ki: tényleg radikális húzásokkal késztet bennünket álmélkodásra a miniszterelnök. (Vagy nem.) Amúgy figyelemre méltó, hogy a szocialisták is megtanulták: mindig úgy kell beszélni, ahogyan az adott közeg kívánja. Kik helyzetének jobbítását ígérte a Lizsében Hiller elnök? Bizony: a lakótelepeken élőkét és a munkanélküliekét.
A hét végén megtudtuk még, hogy az MSZP választási kampányáért "politikailag" a miniszterelnök felel. Aki pedig azt mondta, miközben százakat lépnek, nem számítanak a kampányszempontok. Persze: a politika, a pártok versenye, a kampány - mind-mind olyan kifejezések, amelyektől borsódzik a polgárok háta. Nincs mese, más nyelvet kell tanulni. Akinek gyorsabban, jobban megy, nyerni fog. (GA)
