Mit is ünnepelnek?

Csinos kis nézeteltérés bontakozik ki az Egyesült Államok és Oroszország, Bush illetve Putyin elnök között éppen akkor, amikor moszkvai értelmezés szerint a fasizmus felett aratott győzelem 60. évfordulóját kellene megünnepelni. Semmi kétség: Moszkva ünnepelni fog. S ezt eredetileg úgy tervezték a közös győzelem ünnepévé, hogy azért nyilvánvaló legyen: az igazi győzők ők maguk. Vagyis meghívták a monstre ünneplésre a világháborús partnerek mai vezetőit, de azokat is, akik az egykori veszteseket képviselik. Ami önmagában tekinthető szép gesztusnak is, de nehéz elhessegetni a gyanút: Putyinék minél népesebb nézőközönséget akarnak saját ünneplésükhöz.

Nem csoda, hiszen Berlin bevétele volt a szovjet-orosz társadalom utolsó maradéktalan sikerélménye. Még az lehetett volna Gagarin is, de az ő dicsőségét sikerült az amerikai holdutazással elhomályosítani. Valójában akárhogy hívják a Kárpátoktól a Csendes-óceánig elterülő országot, a térség máig nem heverte ki azt a 27 milliós emberáldozatot és a 128 milliárd akkori dollárra becsült anyagi veszteséget, amelyet a nagy honvédő háború okozott. Ezért sem lehet szó Moszkvában arról, hogy hatvan évvel a történtek után talán már nem a katonai győzelemről, hanem inkább a háború végéről lehetne megemlékezni.

S ide kapcsolódik a nem túl sok diplomáciai érzékkel megáldott Bush törekvése arra, hogy érzékeltesse elhatárolódását Kelet-Európa 1945 utáni szovjet megszállásától, a szocialista rend exportjának kísérletétől; s közben eszébe sem jut, hogy a demokrácia sem exportcikk. Mindketten belebonyolódnak a szimbólumokba, feledve nagyon is jelenvaló ügyeiket. (SzH)