Nem vagyunk szoftvertolvajok

Elsősorban szeretném leszögezni, hogy a leghatározottabban elítélek mindenféle szerzői jogsértést. A Tőzsér és Máriás Szoftver Iroda immár tízéves munkája, a rengeteg előadásunk és publikációnk e témában (már jóval a BSA magyarországi megjelenése előtt) is bizonyíték erre. Ugyanakkor a félretájékoztatást és a kereskedelmi célú csúsztatásokat is el kell ítélnünk.

Az IDC piackutató cég a BSA (Magyarországon nyolc szoftvercég és két kereskedő érdekképviselete) megbízásából évente készíttet kimutatást a világban zajló szoftverkalózkodásról. Ezek publikálása, illetve a BSA sajtótájékoztatói után a Nőtt a kalózprogramok aránya, Nő az illegális szoftverhasználat című cikkek jelennek meg a hazai médiumokban, amelyek arra engednek következtetni, hogy a magyarországi (nem csak számítástechnikai) piac elvetemült tolvajok gyülekezete. Ezt a kicsengést az alábbiakban röviden vázolt okok miatt a leghatározottabban szeretnénk visszautasítani.

Már a felmérések metodikája is minimum megkérdőjelezhető. A szállított és működő számítógépek számát hazánkban csak erős közelítéssel lehet megbecsülni, az ilyen jellegű információk teljességének hiánya miatt.

A szállított szoftverekkel a helyzet nagyjából ugyanez. Nincsenek megbízható adatok, országos szinten pontosak pedig végképp nincsenek. Komoly értéket és darabszámot képviselnek a szintén kimaradt és megbecsülhetetlen belső fejlesztésű, rendelésre készített szoftverek. A gépekre valójában telepített szoftver mennyiségét és értékét pedig sokszor az it-vezetők sem tudják százszázalékos pontossággal megmondani, hát még egy piackutató cég. Főleg nem összesítve, az egész ország szintjén.

A Tőzsér és Máriás Szoftver Iroda az idén pontosan tíz éve végez szoftver-jogtisztasági felméréseket és ezen belül szoftverleltárakat a legnagyobb hazai cégeknél. Mindezek után mint piacvezető és rangidős, ennyi év tapasztalatával sem mernénk jóslatokba bocsátkozni az egyes - általunk nem ismert - vállalatok számítógépén lévő szoftverek számáról és értékéről. Tehát nem tudunk egyetérteni a "körülbelül" szorozva a "valamenynyivel" osztva a "valószínűvel" metodikával. Ebből messzemenő következtetést levonni egy ország szoftverellátottsági mutatójára minimum felelőtlenség, főleg úgy, hogy a későbbiekben ezekre a - kétes - tanulmányokra hivatkoznak a hazai jogszabályalkotók.

Magyarországon nemcsak játékok és a kommerszdobozos szoftverek kerülnek forgalomba, de ettől darabszámban ugyan kétségtelenül elmaradó, értékben viszont jóval komolyabb tételt képviselő termékek is, mint például vállalatirányítás (SAP, Oracle, JD Edwards, Scala és egy sor kiváló magyar fejlesztés), hálózatmenedzselő szoftverek (Unicenter, Tivoli, ZEN stb.), célszoftverek (atomerőmű, légiirányítás, BM, HM célszoftverei stb.), CAD/CAM rendszerek, térinformatika, termelésirányítás stb. Ezek körében a jogtisztasági mutatót nyugodtan száz százaléknak lehet venni. Ezen szoftverek licencdíja (vagy legalább ezek nagyságrendje) sejthető, és könnyen kiszámítható, hogy ezekkel szemben hány "dobozos" irodai szoftver vagy játék illegális másolása lenne "szükséges" a tanulmányban jelzett illegalitási mutatók eléréséhez. Nem kell nemzetközi piackutatónak lenni, hogy gyorsan belássuk ennek képtelenségét.

Szoftver nemcsak a PC-ken van, de a szép számmal (és értékkel) meglévő mainframe gépeken is, amelyekről szintén nem szólnak a statisztikák. Az elmúlt évek BSA-tanulmányaiban a Linux-jelenség sincs megemlítve, holott a számítógépek egyre komolyabb százalékán (nem csak az otthoni gépeken) már zömmel ingyenes szoftverek vannak.

A BSA/IDC metodika általában szeret "elfeledkezni" arról is, hogy szoftvert ma már elég sok helyen használnak, például több millió mobiltelefonban, személygépkocsikban, ATM-ekben, beléptetőrend-szerekben, telefonközpontokban, televíziókban és mikrohullámú sütőkben is. A tanulmány metodológiája persze PC-ről beszél, de a címe csak egyszerűen "...global software piracy study".

A sajtó felelőssége így abban van, hogy ezeket a leegyszerűsítő, általánosító kifejezéseket és a megalapozatlan metodikát minden kritika nélkül átveszi, publikálja, és így igenis téves képzetet kelt az olvasókban.