Két rossz közül
Az uniós döntéshozóknak ismét feladta a leckét a kínai textilipar. Már most, augusztus elején elfogyott az az importkvóta, amelyet tavasszal szabtak meg sietve. Akkor ugyanis az uniós termelők, látva a távol-keleti import januári liberalizáció utáni megugrását, farkast kiáltottak.
A kvótákat kiötlő - alighanem kissé kapkodó - bürokraták azonban nem vették figyelembe az ágazat sajátosságait. A ruhagyárak a világon mindenütt jó fél évvel előre dolgoznak: az őszi-téli kollekciót már valamikor márciusban meg kellett rendelni ahhoz, hogy időben, azaz a következő hetekben elérjen a megrendelőkhöz.
A még rendelkezésre álló mennyiséget azonban csak az áru érkezésekor csökkentik a hatóságok, így - szemben például az előre leosztott szén-dioxid-kibocsátási engedélyekkel - az év elején senki sem tudja, mennyit rendelhet, s valóban beviheti-e áruját fél év múlva az unióba.
Nem elég, hogy a kvóták mostani elfogyása hideg zuhanyként érte a kereskedőket, akik a megérkező hajókról nem rakodhatják ki a kifizetett rakományt, még csak alternatívájuk sem maradt. A behozatali korlátozással védett uniós termelők mostanság már a jövő tavaszi-nyári kollekciót kezdik gyártani. Így a kereskedők szerint a karácsonyi csúcsra kiürülhetnek a boltok polcai.
Brüsszelben fájdalmas döntés elé néznek. Ha a kvótákat eltörlik, vagy újra és újra megemelik, a textilgyártók tiltakoznak, s újabb gyárak zárnak be. Ha viszont minden változatlan marad, a kereskedők és a hoppon maradt vásárlók tüntetnek majd.
Önámítás azt hinni, hogy mindez csak a figyelembe nem vett féléves átfutás miatt történik. Az csak a meglepetésszerű importleállítás okozta károkat srófolta az egekbe. A valódi gond az, hogy a keret nincsen országokra, cégekre lebontva. Ezért az északi importőrök máris a déli termelők manipulációját sejtik a kvóták hirtelen elfogyása mögött.
A logikus megoldásnak tűnő, előre leosztó rendszert azonban csak komoly igazságtalanságok árán, óriási koordinációs költségekkel lehetne működtetni, miközben az olcsó import eltűnése az árakat és a vevők (szavazók) vérnyomását is feltornássza. Így hosszú távon alighanem a teljes piacnyitás és a termelési szerkezet átszabása lehet a megoldás.
