Szóba sem jöhet az önmegsemmisítő kamatcsökkentés

Európa mély bizalmi válságtól szenved. A gazdaság például nem tud megfelelően lendületbe jönni, mert a fogyasztók nem bíznak abban, hogy politikai vezetőik képesek megoldani a feltorlódott nagyszámú problémát (költségvetési hiány, nyugdíjrendszerek válsága), ezért félretesznek a rosszabb napokra, amelyekről eleve azt gondolják, hogy hamarosan bekövetkeznek. Az üzletemberek tartózkodnak a beruházásoktól, mert nem bíznak a kormányok képességében, hogy végrehajtsák a szükséges reformokat.

A közvéleménynek az Európai Unió politikai vezetése iráni bizalmatlansága teljességgel indokolt. Ahelyett, hogy ténylegesen tennének valamit, Európa lényegi problémáinak megoldásáért - például a globális versenyképesség megszerzéséért - megreformálnák a költséges jóléti államot, egyes kormányok az "ultraliberális angolszász modell" strómanérve mögé bújnak, és inkább az Európai Központi Bankra gyakorolnak nyomást az alacsony kamatokért - mintha egyedül Frankfurt lenne a felelős az unió gazdasági gyengeségéért.

Az európai pénzügyminiszterek úgy beszélnek az Európai Központi Bankról, mint amely elzárkózik a párbeszédtől. Az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottsága előtt nyilatkozva a luxemburgi miniszterelnök, Jean-Claude Juncker "nyílt és őszinte" tárgyalásokat sürgetett az eurócsoport miniszterei és az Európai Központi Bank között, de hasonló követeléseket a francia kormány is hangoztatott.

Hitelt érdemlő EKB-források mindazonáltal megerősítik, hogy az európai pénzügyminiszterek titokban rendszeresen találkoznak a jegybank vezetőivel. Teszik ezt a monetáris politikáról és más ügyekről folytatott "kölcsönös és őszinte" eszmecsere végett. A párbeszéd tehát már létezik, anélkül, hogy a közvéleménynek arról tudomása lenne. Ez az álnokság nem tesz jó szolgálatokat az európai politikai vezetés iránti bizalom megerősítésének.

Az Európai Központi Bank minden tőle telhetőt megtett a növekedésért azzal, hogy hosszú ideig fenntartotta a monetáris stabilitást és a rekordmértékben alacsony szintű kamatokat. Vajon elhiszi-e bárki, hogy a fogyasztók azért tartják vissza a kiadásaikat - illetve az üzletemberek azért halogatják a beruházásokat -, mert a kamatok további csökkentésére számítanak? Egy ismert keynesi idézetet kölcsönvéve úgy fogalmazhatnánk, hogy a lovat oda lehet vezetni a patakhoz, de arra nem lehet rákényszeríteni, hogy igyon is.

"Az utolsó dolog, amelyre Európának most szüksége van, az a kamatcsökkentés" - mondta nemrég az Európai Központi Bank kormányzótanácsának egy befolyásos tagja, értékelve az aktuális helyzetet. A külső politikai nyomás előtti kapituláció senkinek a meghatározásában sem merítené ki az intézménnyel kapcsolatban a "stabilitás horgonyának" fogalmát. Az euró összeomlana, az Európai Központi Bank mint hiteles intézmény pedig kimúlna. A bank vezető közgazdásza, Otmar Issing egyébként is a hosszú lejáratú kamatok növekedésére számít - nem pedig csökkenésére -, amint megerősödnek az inflációs várakozások. Emiatt a kamatcsökkentés nemcsak ostobaság, hanem egyenesen őrültség lenne.

Az Európai Központi Bank természetesen nem fog kamatot csökkenteni, jóllehet - a politikai farkasok kordában tartását célzó PR-megfontolások végett - félrevezetően azt nyilatkozza, hogy esetleg mégis hajlik ilyen lépésre. Ezek az utalások senkit se téveszszenek meg. Az Európai Központi Bank szilárdan kitart álláspontja mellett, ezzel pedig azt demonstrálja Európa népeinek, hogy az EU-ban van legalább egy olyan intézmény, amelyben bízni lehet. Mindez életbevágóan fontos. Mint a történelemből tudjuk, a politikai felfordulás gyakran önmagában is inflációhoz vezet, amely ugyanakkor további káoszt okoz. Az európaiak az utolsó eurójukba is fogadhatnak arra, hogy az Európai Központi Bank nem hagyja egy inflációs hullám által letarolni a közös valutát, ellentétben a politikai vezetőkkel, akik - elmulasztván feladataik megoldását - az állásuk elvesztése miatti félelmükben hajlanának ilyen lépésekre.

Az Európai Központi Bank vezetői példaképül állhatnak az EU jövőbeni politikusai előtt, mivel szigorúan ragaszkodnak a rendelkezésükre álló eszközök alkalmazásához. Ha pedig az EU politikai vezetői felfogják, hogy az Európai Központi Bankot nem kényszeríthetik az általa nem akart önmegsemmisítő kamatcsökkentésre, egyszer talán még összeszedhetnek annyi akaratot, amennyi szükséges a vezető szerep betöltésére. Amelyre őket végső soron megválasztották.