Szükség van-e gazdaságpolitikai konszenzusra?

Demján Sándor / A Gazdasági és Szociális Tanács elnöke:

"Magyarországon -Közös felelősség szemben más európai országokkal - ha egy párt kimond valamit, a másik nem fogadja el. Kell egy közvetítő fél, ezért is dolgozunk a GSZT-ben a társadalmi szerződést előkészítő programon. Ha a pártok kicsinyességén megbukik egy ilyen nyilatkozat, akkor ki kell mondjuk, a politika árt Magyarországnak. Esélyt jelenthet, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor közel azonos dolgokról beszél, ám presztízskérdésnek fogják fel a konszenzust. Lehet, kellene végre egy nagykoalíció a nagy reformok végrehajtása érdekében. Jó lenne, ha pár dologban sikerülne megállapodni. Ilyen az állam csökkentése, a szolgáltatórendszerek reformja, a fizikai munkások bérének rendezése. A politika számára is ez az utolsó esély bebizonyítani, hogy szeretik Magyarországot. A GSZT nevében is kérem, az ország érdekében állapodjanak meg."

Mosonyi György / A Joint Venture Szövetség elnöke:

"Évek óta küzdünk a strukturális reformokért. Minden Kóka János által megfogalmazott és vitathatatlanul szükséges cél eléréséhez a legfontosabb kiindulási pont a strukturális reform. Nemzeti konszenzus, valódi elszántság kell az állam hatékonnyá tételéhez. Képtelenség megvalósítani részcélokat úgy, hogy nem tűzzük ki magunk elé, milyen "köz"-szolgáltatást szeretnénk. Elsőként az államigazgatás intézményrendszerét kellene átállítani, a kormányzati szervek teljesítménymérésének bevezetésével. A szociális és egészségügyi ellátórendszerrel, az oktatással és az önkormányzati rendszer átalakításával kellene folytatni. Egységes szemléletre, következetes végrehajtásra van szükség. Ez olyan nagy léptékű feladat, amely politikai konszenzus nélkül nem valósítható meg. Ez az összes politikai erő közös felelőssége az ország jövője érdekében."

Némethy László / Az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke:

"Magunk is régóta javasoljuk, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekben szülessen konszenzus a magyarországi politikai pártok között. Az AmCham üdvözli a gazdasági miniszter kezdeményezését, és reméli, hogy a későbbiekben valóban eljutnak a közös nyilatkozatig. Kamaránk a kiemelt csapásiránynak, amelyben egyezségre kellene jutni, az adórendszert tekinti. Mielőbb csökkenteni kell az élőmunkaterheket, meg kell szüntetni a helyi iparűzési adót - az önkormányzatok finanszírozását más rendszerben kell megoldani -, és prioritásaink között csak ezek után szerepel az általános forgalmi adó mérséklése. Ugyanakkor kiemelten fontos a közigazgatás korszerűsítése, ahol is a világosan kijelölt célokhoz igazítva kellene újraépíteni az egész rendszert. Szempontjaink közt az élen szerepel még az oktatás reformja és a transzparencia témaköre is."

Parragh László / Az MKIK elnöke:

"Pozitív, ha a tervezett nyilatkozattal a politika üzenni szándékozik a külföldi befektetőknek, hogy érdemes idejönniük, kiszámítható környezetet találnak, bármely párt is van kormányon, a gazdaságpolitikai irányok érdemben nem változnak. Ám a hazai kis- és középvállalati kört, fejlesztésüket érdemben nem érintené a nyilatkozat. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával egyébként nem is konzultáltak ez ügyben - mi is csak a sajtóból értesültünk a szándékokról. Annak alapján, amit hallottunk-olvastunk róla, fikciónak tartom a nyilatkozatot. Már csak azért is, mert a két markáns politikai erő gazdaságpolitikája és -filozófiája között szignifikáns a különbség. Külső kontroll nélkül nehezen képzelhető el a kiegyezésük. Ugyanakkor a gazdasági élet szereplői közvetítő szerepet játszhatnak e cél elérésében, és sokat segíthet a sajtó is a nyilvánosság erejével."

Széles Gábor / Az MGYOSZ elnöke:

"Mindegy, hogyan címkézzük, semmilyen konzultáció vagy konzultációs testület sem helyettesítheti az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, amelynek tagjai között minden érintett szereplő jelen van. Ráadásul az OÉT-nek vannak olyan szakmai bizottságai is, amelyek képesek egy-egy döntést előkészíteni. Szakmailag nincs előkészítve semmilyen nyilatkozat. Ami az ilyen nyilatkozatba beemelendő témákat illeti, konszenzus kellene arról is például, milyen mértékű eladósodás fogadható el a gazdasági szféra számára, hogyan kell csökkenteni a költségvetési hiányt; s egyáltalán, olyan gazdaságpolitikai alapkérdéseket kellene meghatározni, amelyre építve valódi növekedési pályára áll az ország. Ma ugyanis jórészt hitelből nő a gazdaság, a belső fogyasztás mesterséges növelésével. Mindenesetre elsőre egy-két ilyen alapkérdésben kellene megállapodni."