Üzletemberek az euró bevezetése mellett

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke nyílt levélben kérte az üzleti szféra meghatározó szereplőit - köztük Demján Sándort, Széles Gábort, Szalay-Berzeviczy Attilát, Parragh Lászlót, Erdei Tamást és Székely Pétert -, hogy támogassák Magyarország mielőbbi csatlakozását az euróövezethez, és közösen győzzék meg a kormányt az euró bevezetésének fontosságáról. Az alábbiakban Demján Sándor és Szalay-Berzeviczy Attila rövidített válaszát ismertetjük.

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége nagyra értékeli, hogy a liberális párt fontosnak tartja a vállalkozók véleményének megismerését és fontos gazdaságpolitikai témákban a vállalkozók támogatásának megnyerését. Mindazonáltal szeretném felhívni tisztelt Elnök Úr figyelmét arra, hogy a VOSZ a gazdaságpolitika egészére vonatkozva - beleértve az eurózónához való csatlakozás fontos, de mégiscsak részkérdését - a koalíciós kormány 2002-ben történt megalakulása óta folyamatosan kifejti álláspontját. A kormányzati ciklus kezdetén a VOSZ meghívta a miniszterelnök urat gazdaságpolitikai konzultációra, és ez alkalommal más érdek-képviseleti szervekkel együttesen kezdeményezte közös munkacsoportok felállítását a magyar gazdaság előtt álló súlyponti feladatok kidolgozására. Ennek megfelelően három munkacsoport jött létre az államháztartási reform, az adóreform és az euró bevezetésének tárgykörében. A munkacsoportokat állami tisztviselők és a társadalmi szervek képviselői közösen vezették. Az eurócsatlakozási munkacsoportot részünkről Bartha Ferenc, az MNB volt elnöke vezette. A bizottság eredményesen dolgozott, a teendőket és a következtetéseket a kormány és a VOSZ is elfogadta, és mi azóta is következetesen képviseljük ezt az álláspontot.

Az EU-belépés küszöbén, de azóta is legfontosabb gazdaságpolitikai feladatnak a magyar gazdaság versenyképességének megőrzését és javítását tartjuk. Ennek érdekében javasoltuk a költségvetés és ezen belül a nagy elosztási rendszerek reformját s az így felszabaduló forrásoknak egy ésszerű adóreform bevezetésére és a költségvetés egyensúlyának javítására való fordítását. Csak egy ilyen politika állíthatja meg, illetve fordíthatja vissza a gazdaság versenyképességének romló tendenciáját.

Úgy gondoljuk, hogy egy reális felzárkózási program meghirdetése, amelynek eredője egy hiteles csatlakozási időpont meghatározása, csak akkor lehetséges, ha a program magában foglalja az eurócsatlakozás előtt feltétlenül megvalósítandó reformok feltételeit és hatásait is. Mivel a szükséges államháztartási és adóreform olyan lényeges változásokat okoz a gazdaságban, amelyek hatásainak felmérése csak nagy bizonytalansággal tehető meg az indítás pillanatában, ezért véleményünk szerint meg kell várni, hogy az elindított intézkedésekre a gazdaság hogyan reagál (hiány, infláció), és csak a várható hatások megalapozott felmérése, előrejelzése után indokolt, illetve lehet az euró bevezetésének céldátumát kitűzni.

Sajnálatos, hogy az elmúlt három évben a gazdaságpolitikai gyakorlat nem tudta megvalósítani az egyébként általánosan elfogadott és támogatott helyes célkitűzéseket, ami azt jelenti, hogy ma a magyar gazdaság strukturális és konjunkturális problémái nőttek - az euró bevezetésének lehetséges időpontjától távolodunk -, így a szükséges korrekciós lépések és politikák bevezetése még nagyobb elszántságot és politikai elhatározottságot igényel.

Nyilvánvaló, hogy az eurócsatlakozás, még inkább egy optimális feltételekkel történő csatlakozás rendkívül nagy kihívás a gazdaságpolitika egészével szemben. Következésképpen ennek megvalósíthatósága nemcsak egy világos programot igényel, hanem nemzeti konszenzust is egyrészt a politikai pártok, másrészt a nemzetgazdaság különböző szereplői között: a kormányzat (beleértve az önkormányzatokat is) és vállalkozók, munkaadók és munkavállalalók vonatkozásában.

A VOSZ jelenleg dolgozik azon a tíz legfontosabb gazdaságpolitikai témán, amelyet a vezető politikai pártok figyelmébe kíván ajánlani, hogy vegyék figyelembe a kidolgozás alatt álló programjaikban.

A VOSZ bízik abban, hogy a liberális párt, amely a koalíciós kormány aktív tagja, az előttük álló választási időszak közepette is kiemelten szorgalmazni fogja a költségvetési reformokat, a kiadások csökkentését, az elindított adóreform megvalósítását és egy szigorú, de teljesíthető jövő évi költségvetés megalapozását.

A Budapesti Értéktőzsde elnökeként egyetértek azon véleményekkel, miszerint nem szabad lemondani az euró 2010-es bevezetéséről, mert a céldátum újabb halasztása könnyen utat nyithat a költségvetési fegyelem további romlásának. A 2010-es céldátum tényleges feladása és így a maastrichti konvergenciafeltételek teljesítésének további csúszása lehetőséget biztosítana a politikának, hogy elodázza a fiskális egyensúly helyreállításához szükséges határozott és kemény kormányzati lépések megtételét. Ez pedig ártana Magyarország hitelességének, bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot teremtve a pénzpiacokon, ami könnyen elfordíthatja a befektetők egy jelentős részét.

Miközben tisztában vagyok a politikai erők szociális megfontolásaival, szeretném emlékeztetni a döntéshozókat: egy olyan kisméretű piacgazdaságnak, mint a magyar, nemcsak költséges, de kockázatos is egy önálló fizetőeszköz működtetése. Ha a térség többi országához képest az euró bevezetésével késlekedünk, az nemcsak Magyarország versenyképességének további romlásához vezetne, de egy olyan helyzetben, amikor az államháztartási deficit tartósan meghaladja az ország növekedési ütemét, a költségvetési hiány pedig fizetésimérleg-hiánnyal párosul, fokozottan védtelenné tenné a forintot. A külföldi befektetők esetleges elfordulása a magyar fizetőeszköztől vagy egy esetleges forint elleni támadás mintegy 8131 milliárd forintnyi devizatartozás tőke- és kamattörlesztését drágítaná meg. Az ilyen helyzetben bekövetkező jegybanki kamatszint emelkedése pedig a forint-adósságállomány törlesztését is tovább nehezítené már. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen kedvezőtlen forgatókönyv is képes lenne hirtelen jelentős anyagi többletterhet róni a magyar háztartások legtöbbjére.