Esély az eminenseknek

Minden pályázó álma, hogy egy hatékony rendszerben, egyszerű és neki megfelelő kiírásokon sok-sok pénzt nyerjen, segítőkész ügyintézőkkel közösen számolja fel a projektje megvalósítása során felmerülő nehézségeket. A gazdasági tárca a hozzá tartozó uniós források felhasználásakor lényegében ezt a (lehetetlen?!!) célt tűzte ki maga elé 2006-ra, s még inkább a 2007-től induló új uniós költségvetési időszakra.

A bürokrácia, a nehézkes és pokróc stílusú ügyintézés világában nyilvánvalóan alig hihető, hogy ez is lehetséges, hiszen – sajnos tudjuk – fogadkozásokban nincs hiány másutt sem. Az ember bizonytalanul hallgatja, hogy ezentúl nem kell hatalmas pályázati csomaggal menni a postára, fölösleges bizonylatokért rohangálni, egy-egy igazolást legalább öt példányban több mint négyszer beszerezni, s közben információcseppekért hadakozni és a megítélt támogatások (mielőbbi) kifizetéséért harcolni rideg és pökhendi hivatalnokokkal. Akik közben persze látványosan legyintenek: naná, új seprű – jól seper!

Kétszer ad, ki gyorsan ad – vallja a GKM illetékes helyettes államtitkára, aki a semmiből (a bankszektorból) tűnt elő, és „megváltani” igyekszik ezt a pályázó világot. Fehér holló! – jöhetne a következő legyintés. Ám ő mondja tovább: az államigazgatás miért ne működhetne úgy, mint egy jól prosperáló cég? A pályázók – magam is láttam – már megtapsolják. Ez jó jel. A pályázati rendszer szürke eminenciásai, akik a kezdetektől vállukon viszik a rendszert, még zavartan figyelik lépéseit, kitöréseit, amelyekkel sorra szegi meg az eddig kőbe vésettnek hitt szabályokat.

Adjunk esélyt az eminenseknek! Most éppen a pályázati rendszerben, majd a hivatalos és privát mindennapjainkban is. Az uniós pénzek eredendő célja a fejlődés, fejlesztés szolgálata. Akár számolatlanul.