Ideiglenes nagykoalíció kellene

A VOSZ versenyképességi ajánlatcsomagot dolgoz ki a politikai pártok számára. Mikorra lesz készen? A jövő évi választások előtti ígéretdömping miatt is sürgető az ügy?

Az elnökség január végéig hagyja jóvá, de előtte több érdekvédelmi szervezettel kell egyeztetnünk. Pontozásos rendszer lesz: kérdéseket írunk össze, s ezek alapján pontozzuk a pártok programjait. A legnagyobb veszélynek azt tartjuk, hogy minden párt túlígéri magát, s ha meg is valósítja az ígéreteket, ezzel a legnagyobb kárt okozza az országnak.

Milyen fő területekre koncentrál a javaslatcsomag?

Az általános nézettel szemben – hogy a vállalkozói szervezetek a vállalkozások adóterheinek, körülményeinek javítását tartják elsődlegesnek – számunkra az a legfontosabb, hogy megakadályozzuk a munkaerő kiáramlását az országból. Ehhez javítani kell a körülményeket, elsősorban drasztikusan át kell alakítani a bérekkel kapcsolatos rendszert. Ha száz egységnek vesszük a bért, akkor a munkavállaló a száz egységből durván a felét különféle adók formájában kifizeti, a munkaadó pedig – a munkavállaló számára láthatatlanul – további ötven egységnyit ró le az államnak. Más szavakkal: a teljes bérköltség mintegy kétharmada kerül az államhoz, s csak a maradék egyharmada a munkavállalóhoz. Egyszerűen nincs szükség arra, hogy az állam elvegye a bérköltség kétharmadát, és nagy kegyesen, valamilyen juttatás címén visszaadja annak 20-25 százalékát. A reális az lenne, ha az emberek megkapnák a bruttó bérköltség kétharmadát. A pártok ugyan ma még elhitetik, hogy a különféle juttatásokkal segítenek, de az emberek átlátnak a szitán, rájönnek, hogy a környező országok másként fejlődnek, s akkor elmennek innen. Magyarországon például egy munkavállaló után hatvan százalékkal több adót és járulékot szednek be, mint Szlovákiában.

Ám kérdés, a magyar elviselné-e, hogy olyan alacsony jövedelme legyen, mint Szlovákiában.

Ez hamis beállítás: vásárlóerő-paritáson az alacsony szlovák bér ötven százalékkal többet ér, mint a magasabb magyar. De ezt is cifrázza a politika, mindegyik párt sáros ebben. Szedjünk be kevesebbet, és az állampolgár döntse el, mire akarja fordítani! Ettől még kell a szolidaritás és a kiegyenlítés rendszere is.

Milyen más változásokat igyekeznek kikényszeríteni?

Nem lehet megkerülni a kisebb, de alkalmazottait jól megfizető államot; a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíj reformját. Ezeket a politika – önös érdekeit tekintve – gyáván és hazafiatlanul nem meri beindítani. Mindezek nélkül reális a veszély, hogy Magyarország nem fog felzárkózni, sőt még jobban leszakad, elszegényedik.

Kérdés-válasz-értékelés-számonkérés lesz a rendszer lényege?

Igen, az a cél, hogy a pártok programjaiban tett ígéreteket számon tudjuk kérni. Ha egy párt vállalja, hogy csökkenti az önkormányzatok számát, és az ezt érintő törvényjavaslatot nem szavazza meg a parlamentben – akár kormányzati, akár ellenzéki pozícióban –, azt a versenyképességi ajánlatcsomaggal előjövő mintegy harminc gazdasági szervezet közösen és nyilvánosan kéri számon, közzétéve: ez vagy az a párt, képviselő nem tartotta be a szavát.

Ennek lesz kényszerítő ereje?

Nekünk hinni fognak. Ma, ha egy politikus mond valamit egy másikra, azt már senki sem veszi figyelembe. Ám ez a harminc szervezet komoly figyelmeztető erőt jelent. De a sajtónak is van feladata: nekik kell felvilágosítani, rámutatni, bírálni. Igaz ma is a kossuthi mondás: „A sajtó azért van, hogy az erőset gyengítse, s a gyengét erősítse.” Igazat kell mondani, s le kell rántani a leplet arról, aki felelőtlenül ígérget és blöfföl.

A Gazdasági és Szociális Tanácsban is nagy munkába kezdtek: folyik a társadalmi szerződés kidolgozása. Több párt is deklarál hasonló célokat.

A társadalmi szerződést a GSZT kezdeményezte – s ez a lényege, hogy nem egy politikai párt indította el. Ez fontos, mert olyan a politikai helyzet, hogy az egyik oldal még akkor sem támogatná a másikat, ha annak minden javaslatával egyetért. Várjuk minden párt saját javaslatát, hosszú távra szóló indítványait, programját, mindent, ami bekerülhet saját koncepciónkba, hosszú távú programunkba. Ilyen volt a kormányfő legutóbbi, 12 pontos javaslata is. De hangsúlyozottan teljesen önálló, pártokon kívüli és feletti koncepcióval állunk elő. A GSZT nem óhajt politizálni.

Mi e szerződés lényege?

A GSZT munkabizottságokban készíti elő a szerződést, a munkát Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke irányítja. A GSZT-ben – és így ebben a munkában is – a tudomány, a szakszervezetek, a civilek és a munkaadók együtt dolgoznak. Az ír modellt, metódust vettük alapul. A hosszú táv nagyon fontos, de ehhez a politikai erők konszenzusa is szükséges, hiszen bármilyen programot le lehet írni, bármilyen szerződést – elvileg – tető alá lehet hozni, de az Országgyűlésben nem születnek meg a szükséges törvények. Kétharmados támogatottság kell e törvényekhez, ám arra kevés esély van, hogy az elkövetkező időszakban bármelyik oldal ilyen arányú győzelmet arasson a választásokon.

És a nagykoalíció? Mintegy másfél éve lapunknak mondta: jót tenne az országnak egy nagykoalíció. Most is így látja?

Üdvözölném, ha lenne nagykoalíció, még ha csak egy évre, átmenetileg is. Ez alatt minden szükséges reformot be lehetne indítani. Mindezt annak ellenére mondom, hogy véleményem szerint Magyarország fejlődése, a parlamenti demokrácia kiteljesedése és a különböző csoportok képviselete szempontjából az lenne a kívánatos, ha négy-öt párt lenne az Országgyűlésben. De ma mégis szükség lenne egy ideiglenes nagykoalícióra, mert bebizonyosodott, alig van olyan kérdés, amelyben az utóbbi évtizedben a két oldal egyetértett volna. S a lényeges kérdésekben nem is fog.

Tényleg nem értenek egyet?

Nem áll érdekükben az egyetértés. Az emberek felé a változatlanságot sugallja mindegyik párt, s minden érzelmi síkra terelődik. Ezért nem tud létrejönni az ország érdekében konszenzus. Egy ideiglenes nagykoalíció alkalmas lehetne arra, hogy beindítsa a reformokat, versenyképessé tegye Magyarországot. A versenyképesség ugyanis matematika és nem pártideológia. Azt és a hozzá vezető utat előre ki lehet számolni, s ezt meg is teszik a pártok, ám saját választói táboruk ízlésének megfelelően hangszerelik – s közben az egész eltorzul. Hazánkban az embereket nem világosítják fel. Ez jó a politikának, hiszen belekergetik a választókat egy érzelmi utcába, holott a saját és Magyarország hosszú távú érdekei mellett kellene voksolnia. A sajtó és az értelmiség felelőssége is, hogy elmulasztotta felvilágosítani az embereket; például a német választásokon, ha bármelyik párt azt mondta volna, hogy megduplázza a nyugdíjasok bérét, nem került volna be a parlamentbe. Magyarországon ilyen ígérettel választást lehet nyerni.

Mikorra tervezik a társadalmi szerződés elkészítését?

Attól függ, hogyan halad az előkészítő munkan. Sokan szeretnék, ha már a választás előtt meglenne, de én személy szerint azt tartom reálisnak, hogy átcsúszik a választások utánra.

Nem lesz az késő?

Ha sietünk vele, fennáll a veszélye, hogy rossz koncepciót teszünk az asztalra, amelyhez nem sikerül megnyerni a tömegeket. Enélkül pedig nem megy. Kell hozzá egy bátor, cselekvő kormány, amely valóban nekiáll és végigviszi a reformokat, és kialakítja azt a struktúrát, amellyel Magyarország hosszú távon versenyképes lesz, és egyben jó életminőséget tud biztosítani lakóinak. Az is a feladatunk, hogy felvilágosítsuk és megnyerjük a tömegeket. Ez nem kis feladat, hiszen mi – szemben a politikával – azt mondjuk, a reformok végigvitele során sérülnek bizonyos csoportok érdekei. Ez homlokegyenest ellentétes a politikai szlogenekkel, amelyek azt sugallják: olyan reformokat hajtanak végre, amelyek mindenkinek jók lesznek. Ilyen nincs, és ezt nem is lenne szabad elhinni a politikának.

Van-e összetartás a gazdasági szervezetek között a közös fellépéshez?

A sajtóban folyamatosan slágertéma az egységes munkaadói érdek-képviseleti szervezet szükségességének kérdése. Ezzel nem értek egyet. A szervezeteknek is jót tesz a verseny a tagokért, másrészt szükség van önálló szervezetre, például a nagyiparnak, a kézművesnek. Az összefogás és a hatékonyság valóban nagy kérdőjeleket vet fel, de nem emiatt nem érzi a politika a kényszert arra, hogy figyelembe vegye szavainkat.

Miben látja az okot?

Abban, hogy a politika mögött érzelmi alapon megosztott, a korszerű államgazdálkodást, a világban elfoglalt versenypozícióját nem értő szavazó áll. Ők ma még nem matematikai, hanem érzelmi alapon választanak. Pedig jobban járnának az emberek, ha matematikai alapon választanának. Az ország megosztottsága is érzelmi alapon romlik, miközben más uniós államok – a saját előnyeiket figyelembe véve – érdek alapon politizálnak. A német választók tudták, nagykoalíció kell ahhoz, hogy meg lehessen reformálni a német gazdaságot, hogy versenyképessé tegyék az országot. Ennek megfelelően egyensúlyi helyzetet hoztak létre. Félreértés ne essék, a választók kényszerítették ki a nagykoalíciót.

Itt erre lát esélyt?

Nem igazán: valószínűleg néhány százalékkal nyer az egyik oldal. Ezután pedig belesüppednek a parlamenti székekbe, és a másikat okolják, amiért nem tudják beindítani a reformokat. E tekintetben pesszimista vagyok.

És a gazdaság szempontjából?

A gazdaság csodálatos teljesítményt nyújt még ilyen felelőtlen és pazarló állami gazdálkodás mellett is. Ma még. De a gazdaság is elérhet egy végponthoz, s akkor – például a forint védelmében – nem lenne más választás, mint kikényszeríteni a radikális reformokat. Ezt a csődhelyzetet el kell kerülni. Nyugodtan tervezhető, több évre szóló program kell, s azt is be is kellene tartani.

Akár az euró bevezetéséről is hasonlót lehetne mondani.

Az euró 2010-re nem vezethető be, csak ha az adott kormány nagyon drasztikus lépéseket tesz. Nyugodt program kell. Ám akkor sincs probléma, ha csak 2012-ben lesz euró Magyarországon, csak végre be kellene tartani, amit mondunk. S még az is kell, hogy elhiggyék ezt nekünk. De a statisztikákban sem mondanak igazat: sem most, sem korábban nem volt igaz a hétszázalékos magyar munkanélküliségi ráta. Inkább húsz százalék körüli: 1990 körül ötmillió alkalmazott volt Magyarországon – ma durván egymillióval kevesebben. Ők vagy a feketegazdaságban vannak, vagy kivezették őket a statisztikából.

Elég sötéten látja a helyzetet.

A végső ponthoz jutottunk: ha nem sikerül megreformálni és versenyképessé tenni Magyarországot, akkor több évizedre nagyon sötét jövő elé nézünk.

A Polus Investment Co. Inc. (Toronto) elnök-vezérigazgatója, a TriGránit Rt. elnöke, a VOSZ ügyvezető elnöke, a Gazdasági és Szociális Tanács soros elnöke. Állami kitüntetést 1980 óta nem fogad el, mert az megkérdőjelezné a semlegességét, de nagyon büszke az olyan, szavazás útján elnyert szakmai elismerésekre, mint az Év Embere, az Év Menedzsere, az Év Vállalkozója vagy legutóbb, a Menedzsment Fórum szavazáson: a 100 leggazdagabb magyar közül őt nevezték meg a leghasznosabbnak az ország számára. Nem szívesen beszél mecénási tevékenységéről, ez alól talán egyetlen kivétel a tavalyelőtt általa létrehozott Prima Primissima alapítvány és díj.

A Polus Investment Co. Inc. (Toronto) elnök-vezérigazgatója, a TriGránit Rt. elnöke, a VOSZ ügyvezető elnöke, a Gazdasági és Szociális Tanács soros elnöke. Állami kitüntetést 1980 óta nem fogad el, mert az megkérdőjelezné a semlegességét, de nagyon büszke az olyan, szavazás útján elnyert szakmai elismerésekre, mint az Év Embere, az Év Menedzsere, az Év Vállalkozója vagy legutóbb, a Menedzsment Fórum szavazáson: a 100 leggazdagabb magyar közül őt nevezték meg a leghasznosabbnak az ország számára. Nem szívesen beszél mecénási tevékenységéről, ez alól talán egyetlen kivétel a tavalyelőtt általa létrehozott Prima Primissima alapítvány és díj.-->