Kampányszagú üzletrészlépések

„Áttörésre” készül a kormány a mezőgazdasági szövetkezeteket érintő üzletrészügyekben. A gazdaságok várhatóan még a jövő évi választások előtt ingyen visszakapják azokat a „papírokat”, amelyeket az Orbán-kabinet vásárolt fel az előző ciklusban. Az állam annak idején mintegy 62 milliárd forint névértékű üzletrészt vett meg, de ezt most nem tudja teljes mértékben visszaadni, mert a gazdaságok egy része időközben tönkrement.
A hivatalos indoklás szerint a „régi típusú” szövetkezeteket nem éppen kedvelő Orbán-kormány a gazdaságok életébe főként azért avatkozott be, mert az úgynevezett kívülálló tulajdonosoknak nem volt szavazati joguk. A korábbi kabinet a méltánytalannak tartott helyzetet az üzletrészek felvásárlásával kívánta megszüntetni, és az akciót később kiterjesztette a prosperáló szövetkezetek nyugdíjas tagjaira, illetve a felszámolás alatt álló gazdaságok kívülálló és nyugdíjas tulajdonosaira is.
Már annak idején is egyértelmű volt ugyanakkor, hogy a ciklus végén indított felvásárlás valójában választási kampányfogás volt: a tulajdonosok az adófizetői milliárdokból egyenként akár több száz ezer forintnyi „talált pénzhez” jutottak, az akkori kormány pedig részleges szövetkezeti államosítást hajtott végre. Az ügylet azonban nemcsak azért volt értelmetlen, mert a Fidesz vezette kabinet így is vesztett, hanem amiatt is, hogy az állam nyakába jórészt értéktelen és kezelhetetlen szövetkezeti vagyontömeg szakadt, amelyhez ráadásul ugyanúgy nem kapcsolódott szavazati jog.
Az MSZP mindenesetre 2002-ben – szintén választási kampányfogásként – a megvett üzletrészek kedvezményes viszszaadását ígérte, és az igazságosság jegyében kilátásba helyezte, hogy a felvásárlást kiterjeszti az aktív szövetkezeti tagokra is, a már megszűnt (felszámolt) gazdaságoknál pedig egyfajta kárpótlási akciót hirdet. Az új kormány azonban mindmáig csak különböző határozatokig, illetve azok módosítgatásáig jutott, amelyeket az ÁPV – különösebb következmények nélkül – rendre nem hajtott végre.
A késlekedésnek tulajdonképpen egy nyomós oka volt: hiába nőtt a nyilatkozatok szerint évről évre jelentős mértékben az agrárbüdzsé, az üzletrészügyekre egyáltalán nem volt pénz. Ráadásul minél rosszabb helyzetbe került az országos költségvetés, annál inkább csökkent a valószínűsége annak, hogy érdemi megoldás születhet. A helyzet aztán odáig fajult, hogy a kormány a témát egyszerűen agyonhallgatta.
A kérdés akkor került ismét előtérbe, amikor a kabinet az üzletrészügyet felvette a száz lépés elnevezésű, nyáron meghirdetett új program hétpontos agrárfejezetébe. Jellemző azonban, hogy – szintén költségvetési okokból – eleinte 49 éves vagyonkezelésbe adási (lízing-) konstrukció merült fel, mígnem menet közben kiderült: nincs olyan megoldás, amely valamikor ne növelné a költségvetési hiányt.
Vélhetően emiatt született az a döntés, hogy az üzletrészek visszaadási költségét – minden mindegy alapon – „már” a 2006-os büdzsé nyelje le. A gazdaságok most jobban is járnak, mert a „papírokat” ingyen kapják meg, szemben az eredetileg tervezett kedvezményes hitelügylettel. Az is igaz, hogy az üzletrészek végleges megszüntetésére (és a szövetkezés általános szabályozására) a kormány végszóra új törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek. Ez azonban nem változtat azon, hogy a 2002-es ígéretek végrehajtása csúszott, vagy meg sem kezdődött. Ezért az „államosított papírok” gyorsított visszaadása is inkább azt a véleményt erősíti, hogy a mostani kabinet is választási fogásként vette újból napirendre az éveken át prolongált üzletrészügyeket.