Mi lesz veled, WTO?
A továbbra is kibékíthetetlen álláspontok puszta rögzítése, vagy új irányok kijelölésével a holtpontról való kimozdulás reményének felvillantása – ez maradt a holnap kezdődő WTO-találkozó tétje, miután a kereskedelmi liberalizációs tárgyalások négy éve tartó dohai fordulója sikeres lezárásának esélye hetekkel ezelőtt deklaráltan is elszállt. WTO-ügyben a nyilatkozók már egy ideje a diplomáciailag kötelező optimizmusra sem adnak, így valószínűleg egy új határidő kitűzése lesz az egyetlen előremutató fejleménye a hongkongi találkozónak. A határidőkről pedig csak annyit, hogy a dohai fordulót elvben már tavaly le kellett volna zárni.
Jelenleg azonban a WTO tagországai nemhogy átfogó megállapodások tető alá hozására tűnnek képtelennek, de a dohai célkitűzésekhez képest apró-cseprő ügyekben sem tudnak megegyezni. Elvárható-e például egy globális agrárkereskedelmi alku, amikor a latin-amerikai országok a közelmúltban az EU egymást követő negyedik banántarifa-ajánlatát utasították vissza? Hogy mennyire kilátástalan valamennyi ország számára elfogadható megoldásokat találni, arra pedig jó példa az uniós cukorreform: miközben a fejlődők nagy cukorexportőrei jól járnak majd a változásokkal, addig a jelenlegi rezsimből profitáló afrikai, karibi és csendes-óceáni országok éppen a hongkongi találkozón igyekeznek majd megtorpedózni az EU-n belül is igen csak nehezen kialkudott reformot.
Nem kizárt, hogy az álláspontok közeledése helyett éppenséggel újabb viták éleződnek majd ki ezen a héten. Peter Mandelson uniós kereskedelmi biztos szerint az amerikai gyapottámogatások ügye Hongkongban robbanhat... (BÁ)
