Sokféleképpen lehet értékelni a brüsszeli csúcson elfogadott pénzügyi csomagot magyar szempontból. Egymilliárd euróval többet kapunk hét év alatt, mint ha Tony Blair két héttel ezelőtti javaslata valósult volna meg. De majdnem egymilliárddal kevesebbet, mint ha már júniusban létrejött volna az egyezség. Az Európai Bizottság eredeti tervéhez képest pedig kétmilliárdos mínuszban van hazánk.
A lényeg azonban nem ez, hiszen még a leggyengébb brit ajánlat is irdatlanul sok pénzt, a mai évi egymilliárdos uniós támogatás megháromszorozását jelentette volna. A fő kérdés az, hogy képesek leszünk-e ilyen sok fejlesztési forrást értelmesen elkölteni. A végső csomagba bekerült könnyítések a pénzek felhasználási szabályait illetően sokat segíthetnek, de nem garantálják, hogy valóban hasznos fejlesztésekre megy majd el a nyugati adófizetők pénze Magyarországon. Hiszen ismert, mennyire kidobott pénz volt az a tengernyi EU-támogatás, amit például Olaszországban a Mezzogiorno kapott. Félő, hogy ha könnyebb elkölteni a pénzeket és a magyar államnak kevesebb saját forrást kell társfinanszírozásként biztosítania, akkor annak több felesleges átképzési program, sehová nem vezető út, a szükséges költségnek kétszeresébe kerülő szennyvíztisztító lesz az eredménye.
Nem lehet tehát a most megkapott uniós forrásokra alapozni az ország felzárkózását. Nemhogy kizárólagosan, de még döntő mértékben sem. A fejlesztési források bősége segíthet, de nem helyettesíti a versenyképes gazdaságot és a helyes gazdaságpolitikát. A mostani óriási államháztartási hiány fenntartását mégoly sok EU-pénz sem teszi lehetővé. (UGy)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.