Csomagolnak

Az Európai Bizottság által meghirdetett deregulációs kampány végre elérte az Európai Parlamentet is. Na, azért nem kell megijedni, hogy nem jut majd elég bizottsági póttagi hely a honatyáknak, netán lerövidül a sokszor évekig elhúzódó döntéshozatali eljárás, mert az EP magába szállt, és rájött, hogy néha bizony lehetne gyorsabban is jogalkotni. Nem, ilyesmiről nincs szó.

Csupán annyi történik, hogy a szerdán kezdődő miniplenárison megvitatják Jacques Toubon jelentését a csomagolási irányelv felesleges és idejétmúlt elemeinek megszüntetéséről. Ez sem lebecsülendő persze, hiszen korábban nem volt gyakori az elavult jogszabályok visszavonása. Az áruk szabad áramlását pedig ma már valószínűleg sok esetben inkább akadályozza, mintsem elősegíti, hogy közösségi szinten szabják meg, mit hány grammos/milliliteres csomagolásban szabad árusítani (eredetileg, a hatvanas években az eltérő nemzeti szabályok még valóban indokolták a közösségi fellépést). Üzleti szemmel nézve a döntést, örvendetes az EP buzgalma.

Némileg levon azonban a kezdeményezés értékéből, hogy számos terméknél továbbra is meg akarják őrizni a kötelező csomagolási méretet. Például borokat, tejet, vajat, kávét, cukrot továbbra is csak az előírt kiszerelésben lehetne piacra dobni. Az érv a fogyasztók védelme. De tényleg annyira kiskorúak a fogyasztók, hogy nem tudják elolvasni, hány gramm van a dobozban? Nem lenne-e elég arra kötelezni a gyártókat, hogy jól láthatóan, nagy betűkkel írják rá ezt a számot a csomagolásra?

Ez önmagában talán kicsi ügy, de sok ilyenből áll össze a verseny gyakran emlegetett erősítése. (UGy)