Sólyom és a zászló

Az országgyűlési választások fontosabbak, mint a boldog új esztendő. Annak alapján legalábbis, hogy Sólyom László egyenesen két zászló – a nemzetiszínű meg az európai uniós – társaságában jelentette be az epekedve várt időpontokat, élő egyenes adásban. A felhajtás módfelett nagy volt, a köztársasági elnök azonban ezúttal nem okozott meglepetést. Az április 9-ei és 23-ai dátum megegyezik az össznépi – azaz összmédiabeli, mert maga a nép kevésbé törte magát találgatásokkal, mint a sajtó – totóban fixre vett várakozásokkal.
Rövid lesz a kampány, állapíthatnánk meg ezek után – ha nem tartana immár több mint négy éve. Nem új felismerés, mégis rögzítendő: ez a ciklus egy az egyben kampánylogikájú csatározásokkal telt. Előbb a hosszú, polgári körös lecsengetés, majd az önkormányzati méredzkedés, aztán az európai parlamenti versengés, végül a miniszterelnök-váltás és következményei miatt. Ebből is adódóan úgy tűnik, mintha a küzdelem a bejelentés után nemhogy fellángolt volna, hanem éppen ellenkezőleg, lanyhult kicsit. Érthető. A nagy pártok már túl vannak a sokadik kampánynyitó rendezvényükön, sok újat nem tudnak közölni. (A múlt hét bemondása így is Orbán Viktoré, aki megdicsérte a lengyel kormányt, és mintegy mellesleg elpöttyintette, hogy tíz százalékponttal csökkentené a tb-járulékot.) Tehát egyelőre marad a szinten tartás, és a legvégén kell megnyomni megint. Mert ahogyan a két monstrum támogatottsága kinéz, szinte biztos, hogy nüanszok fognak dönteni. Pontosabban az, hogy az utolsó napokban mennyire sikerül Gyurcsánynak és Orbánnak rávennie az egyébként pártpreferenciátlanokat: menjenek el és szavazzanak – a másik ellen. (GA)