Ukrajna bejön a hidegről – a gázárvita tanulságai

A Gazprom orosz állami gázmonopóliummal kötött egyezség tűrhetetlen, mert általa Ukrajna energiajövőjét a RoszUkrEnergo kezébe helyezték, amely egy bűnöző kelés az ukrán állami gáztársaság testén. A RoszUkrEnergót az előző elnök, Leonyid Kucsma rezsimjének utolsó hónapja alatt hozták létre, és megkapta az ellenőrzést a Közép-Ázsiából származó teljes ukrán gázimport felett. A most megkötött ügylet értelmében ezt az ellenőrzést továbbra is meg tudja tartani.

A politikába való belépés előtt magam is dolgoztam a szóban forgó iparágban, ezért tudom, hogy a szovjet utódállamok közötti gázkereskedelmet súlyosan megterheli a korrupció. Amíg miniszterelnök voltam, kormányom igyekezett kinyomozni, hogy valójában kik a RoszUkEnergo tulajdonosai, miként tett szert a cég szemlátomást monopóliumra a közép-ázsiai gáz bevitelében, és hová lesz a profitja. Most, miután már nem vagyok a kormányban, ezt a nyomozást jegelték. Ukrajna és Európa energiaellátása addig soha nem lesz biztos, amíg a gáztranzit ismeretlen tulajdonosok által birtokolt, titkos társaságok kezében van.

A gázvita ügye azonban túlmutat az energiaellátás biztonságán, mert felveti a kérdést Ukrajnának Európában és a világban elfoglalt helyével kapcsolatban. Amint ez a harc is mutatja, Ukrajna rákényszerült saját szerepének felértékelésére az európai ügyekben. Meg kell vizsgálnia, hogy hol és milyen Európába tud illeszkedni, miként teremtsen egyensúlyt az Oroszországgal és az Európai Unióval fenntartott kapcsolatokban, miként találja meg a világ ügyeiben betöltendő szerepéhez szükséges magabiztosságot.

Tiszta őrültség lenne azt javasolni, hogy Ukrajna kezdjen mindent tiszta lappal. Az a tény, hogy évszázadokon keresztül – ilyen-olyan formában – az orosz és szovjet birodalom része volt, meghatározza az ukránok számára, miként tekintsenek országukra és annak érdekeire. Az egyik következmény az, hogy gyakran félénkek az ország független érdekeinek meghatározásával, amelyet a mostani egyezség elfogadása is példáz.

Mint általában, Ukrajnának a világgal fenntartott viszonyát négy, egymással összefüggő tényező határozza meg: a történelem, a hazafiság, a nemzeti érdek és a földrajzi hely. Ezek közül itt mindegyiknek külön rezonanciája van. Való igaz, az ukránok egy normális, független ország polgárainak érzik magukat, és elvárják, hogy őket ilyen minőségben kezeljék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kívánjuk temetni a történelmünket és a történelmi kapcsolatainkat.

Ukrajna érdekei egy gazdasági, politikai és stratégiai prioritásokból álló, ismerős háromszögbe rendeződnek: legyen nyitott piac és szabad kereskedelem a világ minden országával, legyenek prosperáló és demokratikus szomszédaink, ne legyünk konfliktus frontvonalában, és még kevésbé váljunk potenciális csatatérré Oroszország és a Nyugat között. A célunk ily módon egy demokratikus Ukrajna, amely virágzó, azonos módon gondolkodó szomszédokkal határos keleten és nyugaton egyaránt.

Természetesen a posztszovjet térségben óriási a kockázata a zsarnokságnak, a felfordulásnak és a háborúnak, ez Ukrajna számára fontossá teszi sebezhetőségének korlátozását. Ukrajnának az EU iránti lelkesedése azon az eszmén alapul, hogy az európai biztonság oszthatatlan. Természetesen elismerjük, hogy európai integrációnk legvérmesebb támogatói sem akarnak bennünket gyorsan csatlakoztatni. Amint azonban az EU gázellátását veszélyeztető kockázatok is mutatják, a sorsunk össze van kötve. Európának be kell töltenie a szerepét, amikor Ukrajna újradefiniálja az Oroszországhoz fűződő történelmi viszonyát, és semmi olyat nem szabad tennie, amivel aláaknázza az országunk – vagy bármely szovjet utódállam – nemzeti függetlenségét.

A Balti-tenger alatti csővezeték – amely lehetővé tenné, hogy Németországba közvetlenül, Lengyelország, Ukrajna, a balti államok vagy más közép-európai államok érintése nélkül szállítsanak földgázt – azért veszélyes, mert megengedné a Gazpromnak, hogy a számára fontos nyugati piacok veszélyeztetése nélkül megszüntesse a közbenső államok ellátását. Mindez kész recept az említett államok elleni fenyegetés felújítására.

Ukrajna átfogó értelemben is keresi a biztonságot, a stabilitást. Politikai érettségünk és jószomszédi szándékaink legvilágosabb jele volt az, amikor egy évtizede Ukrajna feladta a nukleáris hatalmi státusát. A gázellátással kapcsolatos mostani válságot nem szabad eltúlozni. Tárgyilagosan tekintve Ukrajna ma nemzetként nagyobb biztonságban van, mint a történelme során bármikor. A meglévő bizonytalanságnak és a komplex helyzeteknek a kezelése világos gondolkodást és határozott cselekvést követel, nem pedig olyan ügyletek megkötését, amellyel Ukrajna jövője kétes üzleti érdekeltségek kezébe kerül. A gázellátásról folyó mostani vita is csak akkor járulhat hozzá a megváltozott Európában betöltendő szerepünk meghatározásához, ha világosan megfogalmazzuk és megvédjük Ukrajna nemzeti érdekeit.