Amikor megbillen egy rendszer

Bár a fejlődést hajlamosak vagyunk lineáris öszszefüggések sorozataként szemlélni, a változások rendszerint hirtelen, kívülállók számára szinte előzmények, de legalábbis figyelmeztető jelek nélkül következnek be, az ennek eredményeképpen előálló új rend pedig sokszor gyökeresen más, mint amit korábban megszoktunk. Az ilyen váratlan események leírására született meg a tipping point szemléletes fogalma.

A fogalmat egy amerikai politológus vezette be, aki a hatvanas évek elején kis helyi közösségek működését tanulmányozta. Felfedezte, hogy amennyiben egy fehérek lakta közösségbe feketék kezdenek költözni, a fehérek sokáig szinte nem is vesznek tudomást a lakosság összetételének változásáról, de amikor a feketék részaránya egy kritikus szintet elér, a régi fehér lakosság exodusszerűen menekül el a megszokott környékről, szinte teljes egészében átadva azt az újonnan jövő népcsoportnak. A kritikus szint elérését a nehezen magyarítható

tipping pointnak, azaz billenőpontnak nevezte el. Ez az a pont, amikor a korábban egy adott szabály szerint működő rendszer karakterisztikája gyökeresen megváltozik, amikor új szabályok lépnek életbe, a régiek pedig elvesztik érvényességüket.

A tipping point mint fogalom használata a bevezetés óta némileg leegyszerűsödött és általánosodott, és egyre többet használják olyan értelemben is, amit a matematika nyelvén puszta inflexiós pontként is definiálhatunk. A tipping point valós értelmét a járványok terjedésénél lehet legjobban érzékeltetni: ez az a pont, amikor a korábban elszigetelten jelentkező, kontroll alatt tartott betegség elszabadul és megállíthatatlanul szedi áldozatait a sokaságban. Tipping pointok sora a divat vagy a technikai fejlődés is: sokáig elszigetelt szokások és alkalmazások hirtelen végigsepernek a világban, és elfogadott normákká válnak. Így terjedt el az iPod, a rapzene, az internet vagy az egyterű személyautó. A tipping point beazonosítása legfeljebb utólag lehetséges, hiszen maga az esemény vagy jelenség, ami a rendszert korábbi állapotából kibillenti, gyakran nem különbözik attól az eseménysortól, ami addig semmilyen észrevehető változást nem generált. A tipping point az a pillanat, amikor valami olyan kritikus tömeget ér el, hogy alapjaiban rengeti meg az addig érvényes egyensúlyt, sőt akár az addig fennálló világot is. A kis változások hirtelen óriásivá nőnek, és a korábban lineáris rendszer exponenciális karaktert ölt. A tipping point nem áll messze a káoszelmélettől: egy rendszerben a kis különbségek egy kritikus pillanatban mélyreható változást indukálnak, különösen akkor, ha annak a rendszernek az egyensúlya, akár egy domb tetejére helyezett labdáénak, meglehetősen ingatag.

Tipping point beazonosítható a tőkepiaci fordulatoknál is, amikor egy-egy kedvenc befektetési eszköztől menekülni kezdenek a befektetők, vagy akár akkor is, ha egy elfelejtett, „nemszeretem” instrumentum befektetési slágertémává válik. A kívülállók értetlenül állnak a piaci ármozgások előtt, mondván, eddig nem ez volt a rend, és elkezdik kétségbe vonni a befektetők szellemi képességeit. Pedig nincs szó másról, mint hogy a rendszer a korábbi állapotából egy kritikus érték túllépése miatt egy másik állapotba kerül: extrém túlvettség miatt például egy felfelé trendelő részvénytől pánikszerűen igyekszik mindenki megszabadulni. Hasonló értelmezésben érkezhet kritikus szintre a világgazdaság olajigénye is, amely a korlátozott kínálatbővülés és a rövid távon rendkívül árrugalmatlan kereslet mellett az egekbe lőheti az olajárat, amíg az egy olyan szinten stabilizálódik, amit ma még el sem tudunk képzelni. A következmények mélyrehatók, a műszaki fejlesztések hangsúlyai megváltoznak, a világ energiafelhasználásának struktúrája pedig lassan, de alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

Tipping point lehet az is, amikor az eurózónás csatlakozásra apelláló konvergenciabefektetők hirtelen elvesztik bizalmukat az őket sokszor becsapó gazdaságpolitikában, és a továbbiakban nem hajlandók finanszírozni például a magyar gazdaság folyamatos túlfogyasztását, az addigi konvergencia helyett pedig a „divergencia” lesz a divatos befektetési irányzat. Hasonló tipping pointhoz vezet továbbá, ha még mindig a lexikális tudásra, és nem komplex feladatok megoldására kihegyezett oktatási rendszerünk először a munkapiacon helyt állni nehezen képest diákokat termel ki, majd ennek következményeként a globális munkapiaci versenyben és a hozzá kapcsolódó munkaerő-arbitrázsban alulmaradva az egész ország veszti el a versenyképességét.

A tanulság az, hogy amennyiben változás van, az rendszerint sokkal váratlanabb és sokkal nagyobb következményekkel jár, mint amire korábban számítani lehetett. A fejlődés így voltaképpen nem más, mint tipping pointok és a rájuk adott válaszok folyamata.