Az IFRS és a befektetési döntések

Az IFRS szerint bemutatott információk máris az európai alapkezelők több mint felének esetében hatással vannak a befektetési döntések meghozatalára – derült ki a PricewaterhouseCoopers és az Ipsos MORI által végzett, Az IFRS – Ahogy az európai befektetők látják című felméréséből. Az új szabványokra való átállás határozottan kihat arra, hogy az alapkezelők hogyan ítélnek meg egy adott társaságot, és ennek következtében milyen befektetési döntéseket hoznak. A felmérés, amely hét európai országban, 187 alapkezelő bevonásával készült, rámutat, hogy az alapkezelők 80 százaléka nagy jelentőséget tulajdonít az IFRS-re való átállásnak.

Még mielőtt az éves beszámolók kiadására sor került volna, az alapkezelőknek már több mint fele (52 százalék) úgy vélte, hogy a 2005-ben közzétett IFRS-információk közvetlenül befolyásolták őket befektetési döntéseik meghozatalában. A válaszadók 21 százaléka arról számolt be, hogy a potenciális befektetések mérlegelésekor és a döntés meghozatalakor az IFRS-információk a vétel irányába hatottak, míg a megkérdezettek 17 százaléka az új információkra hivatkozva állt el valamely befektetéstől. Az IFRS hasonló mértékben befolyásolta a már meglévő befektetésekről szóló döntéseket is: 22 százalékuk szerint az IFRS-információk befolyásolták őket abban, hogy egy adott társaságban meglévő részvényeiket eladták, míg az alapkezelők 11 százaléka szerint az IFRS-információknak is szerepük volt abban, hogy részvényeiket megtartották.

Az alapkezelők háromnegyedének az volt a véleménye, hogy az IFRS-információk igen hasznosak, mivel bemutatják, milyen pénzügyi kockázatokkal kell számolni egyes társaságoknál, míg kétharmada úgy vélte, hogy azok világos képet adnak a társaságok működési kockázatairól. Talán ez az egyik ok, amiért az alapkezelők közel háromnegyede (73 százalék) arról számolt be, hogy az IFRS-információknak szerepe volt abban, hogy hogyan ítélték meg egy adott társaság értékét. Ez az arány nagyobb, mint amire számítani lehetett volna, különösen a jelenlegi szakaszban, amikor még nem is készültek el az első IFRS szerinti éves beszámolók.

A magyar tapasztalatok is alátámasztják, hogy a befektetők – akár intézményi, akár egyéb külföldi befektetőről van szó – gyakran megkövetelik az IFRS-beszámoló készítését. A magyar gazdálkodóegységek által készített IFRS-beszámolók sok esetben nem térnek el lényegesen a magyar számviteli törvény által publikált beszámolóktól, annak ellenére, hogy a két előírásrendszer között számos lényeges eltérésről tudunk. Ilyenek többek között a részvényalapú juttatások, a felvásárlások elszámolása, az építési szerződések, a halasztott adó, a lízingek, a munkáltatói juttatások, a leány- és társult vállalatok elszámolása, a céltartalékok vagy a pénzügyi instrumentumok. És akkor még nem is említettük a kiegészítő mellékletben nyilvánosságra hozandó információkat.

A magyar gazdasági társaságok által publikált IFRS-beszámolók terén várható minőségi ugrás még várat magára. Ameddig a magyar IFRS-beszámolók színvonala nem közelíti meg az IASB (Nemzetközi Számviteli Szabványbizottság) által elvárt színvonalat, addig nehéz akár megközelítő becslést adni az átállás költségeire. Még költségesebb az áttérés, amennyiben nemcsak évente egyszer jelent a társaság IFRS szerint, hanem a vezetői információs rendszer is IFRS-alapúvá válik. További költséget jelent az IFRS-jelentési folyamat beágyazása az informatikai folyamatokba.

Itt érdemes felhívni a figyelmet a nem megfelelő színvonalú IFRS-beszámolók kockázataira is. Az IFRS a tőzsdei beszámolókra kötelező érvényű 2005. évi bevezetését követően nemzetközileg számos szereplő számára vált ismertté. A felhasználók széles köre tehet fel kellemetlen kérdéseket az IFRS-beszámolót publikálóknak. Kelet-Európában egyelőre nincs nagy tapasztalatunk a nem megfelelő színvonalú beszámolók okozta kockázatokról. Nincs okunk azonban abban kételkedni, hogy e téren is követjük az amerikai és európai példákat, ahol akár egy téves besorolás is megrengetheti a beszámolót készítő társaság iránti bizalmat. Az átállással járó költségek és kockázatok azonban eltörpülnek a befektetői és egyéb felhasználói előnyökhöz képest.