Az Irak elleni háború igazi költségei

Az elnök gazdasági tanácsadója, Larry Lindsey kevéssel az iraki háború előtt 100 és 200 milliárd dollár közé tette annak várható költségeit, de ezt más kormányzati tisztviselők gyorsan lehurrogták. A kormány költségvetési igazgatója, Mitch Daniels például 60 milliárdos előrejelzést tett közzé. Ma már látszik, hogy Lindsey is erősen alábecsülte a számokat.
Attól tartva, hogy a Bush-kormányzat a háborús költségekkel ugyanúgy félrevezeti az országot, mint tette Irak tömegpusztító fegyvereivel vagy al-Kaida-kapcsolataival, megkerestem a Harvard Egyetemen Linda Bilmes költségvetési szakértőt. A kiadások áttekintése után mi, a háború ellenzői is meglepődtünk az eredményektől: a legvisszafogottabb becslés is megközelítette az 1000 milliárd dollárt, a felső határ pedig 2000 milliárd felett volt.
Az elemzésünk során abból az 500 milliárdos összegből indultunk ki, amelyről a kongresszus költségvetési hivatala immár nyíltan beszél, és ami önmagában is közel tízszer több, mint a kormány eredeti becslése. Nem szerepel azonban sehol sem, például a háborúból visszatérő – már ma mintegy 16 ezer – súlyosan sebesült, veterán katona rokkantsági segélyének és orvosi ellátásának költsége. A kormányzat emellett azokkal a kiadásokkal sem akar szembenézni, amelyek a hadsereg toborzási és állománymegtartási problémáiból erednek. A háború eredményeként például 2003 és 2005 között jelentősen, mintegy 20 százalékkal megugrottak a sorozások és az újrabehívások céljára fizetett járandóságok és prémiumok. Mindezen túlmenően a háború erősen megviseli a harci technikát, amelynek jelentős részét pótolni kell.
Ezek a költségvetési tételek (kamatkiadások nélkül) a legszerényebb becslések szerint is elérik a 652 milliárd dollárt, a felső határ pedig 799 milliárd. Mivel a kormány nem csökkentett más kiadási tételeket, és nem növelte az adókat, ezért a háborús erőfeszítéseket az adósság növelésével kell finanszírozni, ennek a kamatterhei további 98 és 385 milliárd dollár közötti összeggel növelik meg a költségvetés terheit.
A hadsereg által rokkantság vagy elhalálozás esetén fizetett segély jelentősen elmarad a korábbi keresettől, ezért a terhek jelentős része magukra a katonákra és családjaikra hárul. Az elesettek után az állam 500 ezer dollárt fizet, ez lényegesen kevesebb, mint az a 6,1-6,5 millió dolláros összeg, amelyet az élet statisztikai értékeként szoktak említeni.
A költségek azonban még itt sem érnek véget. A Bush-kormányzat valamikor azt állította, hogy a háború előnyös lesz az amerikai gazdaság számára, volt olyan tisztviselő, aki szerint ez az alacsony olajárak biztosításának legjobb útja. Mint azonban oly sokszor, a dolgok itt is másként alakultak, mert az olajvállalatok lettek a nagy nyertesek, míg az amerikaiak – a globális gazdaság többi szereplőivel együtt – veszítettek.
A háborúra kiadott pénzt másra is el lehetett volna költeni. Ha a kormány a szóban forgó összegnek csak egy részét fordította volna utakra, iskolákra és kutatásra, az amerikai gazdaságot már rövid távon jobban ösztönözte volna, és javította volna a hosszú távú növekedési kilátásokat.
Vannak további költségtételek, amelyeket eléggé nehéz számszerűsíteni. Az amerikaiaknak például évente mintegy 300 milliárd dollárjukba kerül a katonai készültség fenntartása, ez lehetővé teszi, hogy a hadsereget ott vessék be, ahol arra éppen szükség van. Az adófizetők ezt azért vállalják, mert úgy érzik, hogy a készültség fenntartásának értéke meghaladja annak kiadásait. Most azonban kevés kétség fűződik ahhoz, hogy a készültségi érték jelentősen meggyengült, és ez várhatóan évekig így marad.
Röviden fogalmazva: a saját óvatos becslésünkkel is lényegesen alatta maradunk annak, amibe Amerika iraki háborúja kerül, és akkor még nem is beszéltünk az életben és anyagai javakban Irakon belül okozott károkról.
Annak tisztázására nem törekedtünk, hogy a háborús költségeket illetően az amerikai népet szándékosan vagy hozzá nem értésből vezették-e félre. Annak megítélésére sem törekedtünk, hogy a háború megvívásának lettek volna-e költséghatékonyabb útjai. Utóbb felbukkantak bizonyítékok, amelyek szerint jobb golyóálló öltözettel jelentősen csökkenteni lehetett volna a halálesetek és a sebesülések számát. Az elégtelen felkészültség itt azért sem igazolható, mivel a háború elindításának időpontja szabad választás kérdése volt.
Ilyen megfontolások azonban szemlátomást túl vannak a Bush-kormányzat látókörén. A kimunkált költség/hozam elemzéseket immár fél évszázada a projektek tervezésének állandó eszközeiként használják a hadügyminisztériumban és a kormány más részlegeinél. Az iraki háború ebben az értelemben egy hatalmas projekt, amelynek a hozamelemzését alaposan elhibázták, költségtervezés pedig lényegében nem volt.
Ezen segíteni már nem lehet, csak csodálkozni: vajon lettek volna-e az ezer-kétezer milliárd dolláros háborús kiadás elköltésének alternatív útjai, amelyek révén jobban lehetett volna a biztonságot erősíteni, a jólétet fokozni és a demokráciát terjeszteni?