Értem: nem ellenem?

Az illegálisan dolgozók állítják elő Magyarországon a GDP egynegyedét – derült ki az Európai Bizottság egyik tavalyi vizsgálatából. Ha ezen változtatni akar a kormány, apelláta nincs, minden intézkedésnek egyetlen célt kell szolgálnia: kifizetődővé kell tenni a legális munkavállalást és foglalkoztatást. Az irány jó: szakértők, gazdasági szereplők, médiumok egyaránt elismerik, szükség van a szigorú, kedvezményeket azonban kínáló jogszabályi környezetre, elengedhetetlen a minél több cégre kiterjedő, konzekvens munkaügyi ellenőrzés, és jól jönnek az adó- és járulékösztönzők is.

Az államkassza hizlalása az egyik cél, hogy a feketefoglalkoztatás szürkítésével, a szürke fehérítésével dagadjon, a jelenleg semmilyen jogviszonyban nem szereplő, illegálisan dolgozó 500-800 ezer ember pedig jelenjen meg az aktívak között, és mindezt lehetőleg ők is és egyre többen alkalmazottként tegyék, így ugyanis megvédi őket a munka törvénykönyve.

A foglalkoztatási szint emelése, a jogbiztonság fokozása, a bevételek növelése – szép célok, nagy kihívások, különösen, hogy eközben arról beszél mindenki, rugalmasabbá kell tenni a munkaerőpiacot. A részmunka, az önfoglalkoztatás, a munkaerő-kölcsönzés intézménye, a határozott idejű szerződések, az osztott idejű és az úgynevezett tranzitfoglalkoztatás, a távmunka egyaránt javítaná az ország aktivitási rátáját, igaz, nem feltétlenül növelné a munkahelyek számát.

Ám hiába minden, ha a kormány nem ügyel a vállalkozások és a munkavállalók szocializációjára. Ha nem érteti meg és főleg nem bizonyítja be, a közbeszerzési eljárás során a munkaügyi kapcsolatok minősítése nem arra jó, hogy sógor-koma-jóbarát alapon ítéljenek oda közpénzeket, hanem a munkahelyek minőségének jobbítását célozza. Ha nem hangsúlyozza, hogy a júliustól megszűnő adómoratórium nem egy lehetőség megszüntetése, hanem a türelmi idő lejárta, és ha egy dolgozó egészségügyi, illetve nyugdíjellátást szeretne kapni, akkor érdemes legális állást keresnie.

Most szocializálódunk, még nem érthető mindig, miért is nem jó a fusimunka. És a feketefoglalkoztatás mindaddig csábító marad, míg a kormány nem kommunikálja (jól) az ösztönzők, s ha kell, a retorziók révén, hogy a változások értünk vannak s nem ellenünk.