Két logika egy fordulatra
Az EU25 között a magyar gazdaság ikerdeficitje a legmagasabb, egyben a globális gazdaság 25 sikeres felzárkózó gazdasága közül is első a magyar ikerdeficit. 2005-ben bekerültünk a tíz legnagyobb folyó fizetésimérleg- deficitet mutató ország közé. 2006-ra a régióban, az EU8 között és a 25 sikeres felzárkózó gazdaság közül egyaránt nálunk várható a legkisebb GDP-növekedés. Az államháztartás hiánya nő, a választási évben reálissá vált a 8-10 százalékos GDP-arányos deficit. Az államadósság annak ellenére bővül, hogy a korábbi két év rekordnagyságú privatizációs bevételének meg kellett volna állítania az adósságspirált, ahogy az 1995-ben történt.
A két nagy politikai erő két eltérő logikát vázolt fel az egyensúly helyreállítására. Jó hír, hogy mára egyetért a két nagy párt abban, gazdaságpolitikai fordulatra van szükség! Amikor a pénzügyminiszter ezermilliárd forintos költségvetési egyensúlyt javító programról beszél, illetve a legnagyobb ellenzéki párt elnöke radikális adócsökkentést és új Széchenyi-tervet hirdet, akkor valójában azonosan ítélik meg a magyar gazdaság helyzetét. Azt mondják, hogy gazdaságpolitikai fordulat nélkül nagy baj lehet, tehát fordítani kell a kormányzáson. Jó hír ez, mert a legnagyobb baj, ami bennünket a következő kormányzat részéről érhet, az, ha úgy hinné, most már semmi baj nem lehet, mert megnyerte a választást. Mostanára mindkét nagy párt gazdaságpolitikai fordulatot hirdet, ez természetes az ellenzék részéről, de változás a kormány térfelén. Segített ebben a zsinórban érkező három hitelleminősítés, a konvergenciaprogram brüsszeli viszszadobása, valamint a régiós versenytársak lényegesen jobb gazdasági teljesítménye, elég a 7,5 százalékos szlovák növekedési adatra gondolnunk.
A két nagy politikai erő két eltérő logika mentén vázolja fel a megoldást. A kormányzó elit két eszközt használna az egyensúly helyreállítására: egy ezermilliárdos költségvetési kiigazítást, és az EU forrásokból finanszírozott infrastruktúra-fejlesztési tervet. Ma még tapintatos köd veszi körül, hogy a kiadások csökkentése és a bevételek növelése közül melyik milyen részt vállalna ebből a kiigazításból, de a kormányzati terv logikája világos: elsősorban a kiadások csökkentésével és a bevételek adóemelések révén történő növelésével célozza meg az egyensúlyt. 2006 közepén léptetné életbe az „ezermilliárdos kiigazítási tervet”, ezért elvben még nem kell lemondania a 2010-es eurócsatlakozásról. 2007-től évi 800 milliárd forintos EU-forrással számol, amelynek döntő többségét infrastrukturális fejlesztésekre költené, és ebből remél négy év alatt 3-400 ezer új munkahelyet. Miután az új munkahelyek az EU-pénzből finanszírozott fejlesztésektől függenek, ezért az új munkahelyek többlet-költségvetési bevételével a ciklus első felében nem számolhat.
Ez a logika több helyen is megbicsaklik. Valójában legalább 1500 milliárdos az egyensúly javításának feladata, s ez jelentős eltérés. Az adóemelésekből egyáltalában nem biztos, hogy befolyik a várt összeg, miközben a kiadáscsökkentés először többletköltségekkel jár, például a végkielégítések miatt. Az infrastruktúra-fejlesztések esetében sem biztos a munkahelyteremtő hatás, sőt láttuk, hogy a lakásépítéssel szemben az autópálya-építésre alapozott építőipari boom még csökkentette is a foglalkoztatást. Az adóemelés és a kiadáscsökkentés növeli a munkanélküliséget, s ez leronthatja a kiigazítás eredményét.
A legnagyobb ellenzéki erő ezzel szemben azt mondja, hogy radikális járulék- és adócsökkentéssel már 2006 közepén ösztönzi új munkahelyek létrehozását és a nem adózó munkahelyek kifehérítését, ezzel bevonja a GDP harmadára tehető nem adózó gazdaságot az egyensúly helyreállításának programjába. Egy új Széchenyi-terven keresztül tőkét ad a kisvállalkozásoknak, miközben automatikusan egymillió forintot társít minden új munkahelyhez. Ehhez használja fel az évi 800 milliárd forintos EU-forrás harmadát, miközben felét infrastrukturális fejlesztésekre költi. Csökkenti a kiadásokat, de többre számít a bevételek növekedéséből, amely adócsökkentés, és nem adóemelés révén jön.
A két logika közül az első több helyen is sántít, a második egyenes, de mindkettőnek van kockázata. Az igazi kockázat azonban a kivárás lenne.
