Nyugtató, szép szavak

Nem először fordul elő, hogy politikusaink, pénzügyi vezetőink mást kommunikálnak külföldre, mint amit a hazai tömegfogyasztásra szánnak. Tegnap Veres János pénzügyminiszter külföldi újságírók előtt – a Bloomberg tudósítása szerint – kijelentette, hogy a kormány májusban, a választások után meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek a deficitcsökkentési célok eléréséhez szükségesek. Hozzátette, hogy „megvizsgálhatják” a lehetőségét az áfakulcs emelésének.

Tekintsünk most el attól a körülménytől, hogy ezeket a fontos mondatokat nem belföldi fogyasztásra szánta a miniszter. Hiszen választások előtt nyilván senki nem teszi ki az ablakba népszerűtlennek gondolt terveit. A mindkét oldalról ránk zúduló ígéretözönben pedig értékelni kell minden racionális megnyilvánulást, jelzést, még ha az nem is minket, választókat céloz meg, hanem a ország külső finanszírozásában meghatározó szerepet játszó szereplőket.

Mindezzel együtt a helyzet nem ad okot megnyugvásra. Óvatosságra int a jelenlegi kormánykoalíció eddigi szerény teljesítménye az általa vállalt államháztartási ígéretek betartásában (understatement). Ugyancsak a „hiszem, ha akarom” kategóriába tartozik a kormányzásra hasonló eséllyel pályázó Fidesz gazdasági programja, amely „előremenekülve” próbálja megteremteni a benne szereplő bevételkiesés és kiadásnövelés forrásait. Ráadásul az ellenzék megnyilatkozásaiból az tűnik ki, hogy az eddig általuk is joggal ostorozott deficitet kormányon már nem tekintenék első számú közellenségnek.

Csakhogy mindenkinek tudnia kell: a hitelminősítőket, a külföldi befektetőket nem lehet a végtelenségig csupán szép szavakkal megnyugtatni. A forint esetleges összeomlása, a kamatok megugrása a legszebb terveket is porrá zúzhatja, kikényszerítve a felelős gazdálkodást. Ezért lenne szükség józanabb választási üzenetekre itthon is.